{"id":224,"date":"2021-12-21T12:17:21","date_gmt":"2021-12-21T12:17:21","guid":{"rendered":"https:\/\/www.femmeharmone.com\/?page_id=224"},"modified":"2022-12-01T01:42:43","modified_gmt":"2022-12-01T01:42:43","slug":"zagorec-csuka-judit-novellai","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/www.femmeharmone.com\/eng\/a-noi-dimenzio\/i-evfolyam-1-szam\/irodalom\/zagorec-csuka-judit-novellai\/","title":{"rendered":"Z\u00e1gorec-Csuka Judit<\/em> novell\u00e1i"},"content":{"rendered":"

Gondolatok Z\u00e1gorec-Csuka Judit \u00edr\u00e1saihoz<\/strong><\/h3>\n\n\n\n
<\/div>\n\n\n\n

\u2013 Figyelem! Csak \u00ednyenceknek!<\/strong><\/p>\n\n\n\n

\u2013 M\u00e9ghozz\u00e1 jelen esetben az \u201e\u00ednyenc\u201d kifejez\u00e9st is tess\u00e9k kiss\u00e9 komplexebben \u00e9rtelmezni, mint \u00e1ltal\u00e1ban. Amennyiben valaki csup\u00e1n irodalmi csemeg\u00e9re sz\u00e1m\u00edt, az itt nem lesz el\u00e9g. Z\u00e1gorec-Csuka Judit \u00edr\u00e1sait mint jelens\u00e9g, csakis a maguk \u00f6sszetetts\u00e9g\u00e9ben lehets\u00e9ges \u00e9rtelmezni. Mint forma \u00e9s tartalom egy\u00fcttese, megjelen\u00edtik a probl\u00e9m\u00e1t, amir\u0151l sz\u00f3lnak. Itt \u00e9s most, t\u00f6rt\u00e9nelmi kontextusban, sz\u00e1munkra \u00e9rv\u00e9nyesek.<\/strong><\/p>\n\n\n\n

Az esem\u00e9nyek \u00fatkeresztez\u0151d\u00e9seiben hangulatokat r\u00f6ppent f\u00f6l, amir\u0151l azut\u00e1n esz\u00e9be jutnak dolgok. \u00c9s elkanyarog ide is, oda is, amint az \u00e9let szokott. Posztmodern nyomokban sz\u00edvesen beemel sz\u00f6vegeibe k\u00fcls\u0151 paneleket, \u00e1\u2019la natur, s elid\u0151z rajtuk. S ebben a kiss\u00e9 szedett-vedett \u00f6sszevisszas\u00e1gban m\u00e9gis r\u00e1ismer\u00fcnk a szedett-vedett panelekb\u0151l \u00f6sszerakott mindennapjainkra.<\/strong><\/p>\n\n\n\n

\u2013 \u00c9s a v\u00e9g\u00e9n kider\u00fcl, hogy a sokszor esetleges impresszi\u00f3kat nagyon is k\u00f6vetkezetes tudattalan rendezi.<\/strong><\/p>\n\n\n\n

Z\u00e1gorec-Csuka Judit \u00edr\u00e1saiban ott rejt\u0151znek a v\u00e1laszok a n\u0151mozgalmak felvet\u00e9seire, melyek a n\u0151m\u0171v\u00e9szetet, a n\u0151i l\u00e1t\u00e1sm\u00f3dot, gondolkoz\u00e1st, vil\u00e1g\u00e9rtelmez\u00e9st megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztett\u00e9k a mindent ural\u00f3 maszkulin kult\u00far\u00e1t\u00f3l. Nos, ez a koncepci\u00f3 v\u00e9g\u00fcl nem ker\u00fclt szisztematikus kifejt\u00e9sre \u2013 j\u00f3llehet magunk is osztjuk \u2013, h\u00e1t m\u00e9g megfelel\u0151 reprezent\u00e1ci\u00f3ra. Mondhatni \u2013 a kult\u00far\u00e1t ural\u00f3 maszkulinit\u00e1s m\u00e9g abban is kifejez\u00e9sre jut, hogy a bizony\u00edt\u00e1si k\u00e9nyszert\u0151l f\u0171t\u00f6tt n\u0151i alkot\u00f3k a maszkulinit\u00e1shoz igazod\u00e1sban voltak k\u00e9pesek igazol\u00e1st nyerni.<\/strong><\/p>\n\n\n\n

Z\u00e1gorec-Csuka Judit sz\u00f6vegeinek minden megnyilv\u00e1nul\u00e1s\u00e1ban ott a n\u0151. Intellektus\u00e1ban l\u00e1that\u00f3k azok a tartal\u00e9kok, amelyek rem\u00e9nyt adhatnak a letisztult, adekv\u00e1t forma megtal\u00e1l\u00e1s\u00e1ra is. <\/strong><\/p>\n\n\n\n

(Szerk.)<\/strong><\/p>\n\n\n\n

<\/div>\n\n\n\n

Z\u00e1gorec-Csuka Judit<\/em><\/h3>\n\n\n\n
<\/div>\n\n\n\n

Leomlik-e a mi Babilonunk?<\/strong><\/h3>\n\n\n\n
<\/div>\n\n\n\n

Mint ahogy lenni szokott, a sz\u00e1llod\u00e1k sz\u0171k folyos\u00f3j\u00e1n ismeretlen\u00fcl mentek el egym\u00e1s mellett a vend\u00e9gek. Volt, aki k\u00f6sz\u00f6nt, de akadt olyan is, aki nem. A radenci Radin sz\u00e1llod\u00e1ban is \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nt, illetve nem is t\u00f6rt\u00e9nt semmi k\u00fcl\u00f6nleges dolog, m\u00edg egyszer csak hirtelen megjelent egy kisl\u00e1ny a lift el\u0151tt, \u00e9s r\u00e1m n\u00e9zett nagy csod\u00e1lattal \u00e9s meghat\u00f3dva.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Besz\u00e9lnek magyarul? \u2013 k\u00e9rdezte <\/a>\u00f6r\u00f6mmel t\u0151lem.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Igen, besz\u00e9l\u00fcnk \u2013 v\u00e1laszoltam r\u00f6gt\u00f6n, mert mit is mondhattam volna, hiszen a f\u00e9rjemmel m\u00e9giscsak magyarul besz\u00e9lgett\u00fcnk, amikor kij\u00f6tt\u00fcnk a sz\u00e1llodai szob\u00e1nkb\u00f3l, hogy v\u00e9gre elinduljunk a term\u00e1lf\u00fcrd\u0151 medenc\u00e9je fel\u00e9. A kisl\u00e1ny, akinek gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 barna szeme \u00e9s fekete haja volt, elhallgatott, hab\u00e1r v\u00e1rtam volna az \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s\u00e9t. A lift pedig elindult lefel\u00e9.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 M\u00e9gis kivel besz\u00e9lgetsz te magyarul? \u2013 k\u00e9rdeztem t\u0151le k\u00edv\u00e1ncsian.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Csak a babival, meg a papival, ha n\u00e1luk vagyok \u2013 v\u00e1laszolta izgatottan.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Csak vel\u00fck? \u2013 folytattam a besz\u00e9lget\u00e9st.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Igen, csak vel\u00fck \u2013 er\u0151s\u00edtette meg a mondanival\u00f3j\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

Azt\u00e1n boldogan elviharzott, mint aki j\u00f3l v\u00e9gezte dolg\u00e1t. Estefel\u00e9, amikor vacsor\u00e1ra igyekeztem, \u00fajra megpillantottam a kisl\u00e1nyt, aki ism\u00e9t \u00f6r\u00fclt a tal\u00e1lkoz\u00e1sunknak. Megtudtam t\u0151le, hogy Eperke a neve. K\u00f6nnyed\u00e9n besz\u00e1molt a t\u00f6rt\u00e9ntekr\u0151l, tal\u00e1lkoz\u00e1sunk titk\u00e1t elmondta a nagysz\u00fcleinek is, akik a mellettem lev\u0151 szob\u00e1ban voltak elsz\u00e1ll\u00e1solva. Vacsora ut\u00e1n vel\u00fck is siker\u00fclt tal\u00e1lkoznom a sz\u00e1lloda egyik bels\u0151 helyis\u00e9g\u00e9ben, ahol radenci \u00e1sv\u00e1nyvizet is lehetett fogyasztani. A nagysz\u00fcl\u0151k kit\u0171n\u0151en besz\u00e9ltek Eperk\u00e9vel magyarul. \u00c9rdekl\u0151dtek fel\u0151lem is, hogy ki vagyok, majd bemutatkoztam, \u00e9s sz\u00e1mukra is ismer\u0151s lehettem, hiszen ilyen kis helyen mint a Muravid\u00e9ken,ismerik egym\u00e1sta magyarok, m\u00e9g ha fel\u00fcletesen is. Azt\u00e1n megsz\u00f3lalt Eperke, aki be akart kapcsol\u00f3dni a besz\u00e9lget\u00e9s\u00e9be, a feln\u0151ttek t\u00e1rsalg\u00e1s\u00e1ba, de sz\u00e1mos sz\u00f3 m\u00e1r csak szlov\u00e9nul jutott esz\u00e9be. Kever\u00e9knyelven, magyarul \u00e9s szlov\u00e9n\u00fcl egyszerre sz\u00f3lalt meg, \u00e9s mondta el a nap esem\u00e9nyeit. \u00c9reztem, hogy a nagysz\u00fcl\u0151knek ez nem volt \u00e9ppen kellemes \u00e9lm\u00e9ny, legal\u00e1bb is a jelenl\u00e9temben. Pr\u00f3b\u00e1ltam feloldani a gondot, megsz\u00f3laltam:<\/p>\n\n\n\n

\u2013 \u00cdgy van ez, ha kevesen vagyunk a Muravid\u00e9ken; kis k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g vagyunk, minden koroszt\u00e1llyal valami kiveszik a magyar nyelvhaszn\u00e1latb\u00f3l, hiszen egyre t\u00f6bb szlov\u00e9n sz\u00f3 keveredik a magyar k\u00f6z\u00e9.<\/p>\n\n\n\n

De nemigen nyugtattam meg az asztalt\u00e1rsas\u00e1gomat. Nem is akartam feszegetni ezt a t\u00e9m\u00e1t, mert Eperke annyira motiv\u00e1lt volt, hogy magyarul besz\u00e9lgessen vel\u00fcnk. Ekkor felsejlett bennem egy gondolat: mi lesz velem, ha n\u00e9h\u00e1ny \u00e9v m\u00falva \u00e9n is nagymama leszek, \u00e9s hasonl\u00f3 helyzetbe ker\u00fcl\u00f6k, amikor az unok\u00e1m megl\u00e1togat Ljubljan\u00e1b\u00f3l. Val\u00f3sz\u00edn\u0171, megteszek mindent, hogy magyarul besz\u00e9ljek vele, de ez m\u00e9g t\u00e1vol van t\u0151lem. Ha Isten megadja, tal\u00e1n lesznek unok\u00e1im is.<\/p>\n\n\n\n

Az asztalt\u00e1rsas\u00e1gunk lassan feloszlott, elindultunk szob\u00e1ink fel\u00e9. F\u00e1radt voltam a f\u00fcrd\u00e9st\u0151l, meg mindent\u0151l, amire most nem is akartam eml\u00e9kezni. Boldogan fek\u00fcdtem le a sz\u00e1llodai szob\u00e1m \u00e1gy\u00e1ra. Megel\u00e9gedett voltam, hogy ma valakinek tetszettem, egy kisl\u00e1nynak, aki felfigyelt r\u00e1m, amikor magyarul sz\u00f3laltam meg. Kiv\u00e9teles nap volt, kiv\u00e9teles helyen, kiv\u00e9teles szem\u00e9lyekkel. Eperke is \u0151szinte volt hozz\u00e1m, egy ismeretlennel, akiben felfedezett valamit, a muravid\u00e9ki magyar nyelvet. Aznap \u00e9jjel \u00e1lmaimban m\u00e9g visszat\u00e9rtem a kisl\u00e1nyhoz, akinek megfogtam a kez\u00e9t, mintha valahova el szerettem volna vezetni, de m\u00e1r integettek a t\u00e1volb\u00f3l. \u00dagy \u00e9reztem, hogy nincsen sok id\u0151m, hiszen el kell hagynom ezt a muravid\u00e9ki f\u00f6ldet, a sz\u00fcl\u0151f\u00f6ldemet, s vele mindent, ami ide k\u00f6t\u00f6tt. Azt\u00e1n lemer\u00fcltem, befedett a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g. Majd arra gondoltam, hogy Eperk\u00e9nek sem lesz sok lehet\u0151s\u00e9ge magyarul besz\u00e9lgetni, \u00e9s mag\u00e1nyosan j\u00e1rja majd az \u00fatj\u00e1t a Muravid\u00e9ken. El\u0151re is sajn\u00e1ltam \u0151t \u00e9s magamat is. Majd a fiaimra gondoltam, akik meg\u00edg\u00e9rt\u00e9k nekem egy \u00e9retts\u00e9gi bankett d\u00edszvacsor\u00e1ja alkalm\u00e1val, amikor a csal\u00e1dom egy\u00fctt volt, hogy nem adj\u00e1k fel a magyar nyelvet, \u00e9s megtan\u00edtj\u00e1k a m\u00e9g meg nem sz\u00fcletett gyermekeiket is magyarul. Akkor is egy sz\u00e1lloda d\u00edszterm\u00e9ben \u00fclt\u00fcnk, hasonl\u00f3 asztal\u00adt\u00e1rsas\u00e1gban, egym\u00e1s k\u00f6zt.<\/p>\n\n\n\n

Hirtelen fel\u00e9bredtem, s kimentem a sz\u00e1lloda terasz\u00e1ra, majd felh\u00edvtam telefonon a m\u00falt esti bar\u00e1ti t\u00e1rsas\u00e1gunkb\u00f3l J\u00f3zsefet, hogy k\u00fcldje le Erik\u00e1t a teraszra, s igyunk meg egy\u00fctt egy k\u00e1v\u00e9t. K\u00f6zben, am\u00edg v\u00e1rtam r\u00e1juk, l\u00e1ttam, hogy Eperke a nagysz\u00fcleivel egy\u00fctt kil\u00e9pett a sz\u00e1lloda f\u0151bej\u00e1rat\u00e1n, azt k\u00f6vet\u0151en elvesztek a t\u00f6megben, hiszen kijelentkeztek a sz\u00e1llod\u00e1b\u00f3l, mi pedig maradtunk m\u00e9g egy napig. Szomor\u00fa voltam. Az \u00e9g is beborult, cseperegni kezdett az es\u0151, aznap elmaradt a f\u00fcrd\u00e9s. Azt\u00e1n feltettem \u00f6nmagamnak a nyugtalan\u00edt\u00f3 k\u00e9rd\u00e9st:<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Val\u00f3j\u00e1ban mi vesz\u00e9lyezteti nyelv\u00fcnket? A technikai v\u00e1ltoz\u00e1s? Az identit\u00e1s megv\u00e1ltoz\u00e1sa, vagy v\u00e1lt\u00e1s? Az elfogy\u00e1s? A gyerekek vonzalma az internet \u00e9s az okostelefonok ir\u00e1nt?<\/p>\n\n\n\n

Nem kaptam r\u00e1 megnyugtat\u00f3 v\u00e1laszt. Majd \u00fajra feltettem \u00f6nmagamnak a k\u00f6vetkez\u0151 k\u00e9rd\u00e9st:<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Mit tehet\u00fcnk ebben a helyzetben? K\u00f6t\u0151d\u00fcnk a hagyom\u00e1nyainkhoz? K\u00e9rj\u00fck az Istent, mint spiritu\u00e1lis er\u0151t, hogy seg\u00edtsen? Kellene egy \u00e1tfog\u00f3 magyar nyelv\u00faj\u00edt\u00e1s a Muravid\u00e9ken?<\/p>\n\n\n\n

Megnyugodtam, k\u00f6zben megittam egy k\u00e1v\u00e9t a sz\u00e1lloda hallj\u00e1ban, \u00e9s arra lettem figyelmes, hogy magamra maradtam. M\u00e1r nem volt senki, akit magyarul sz\u00f3l\u00edthattam volna meg, \u00e9s Eperke is elment. \u00cdgy megsz\u00f3l\u00edtottam \u00fajra \u00f6nmagamat:<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Tudjad, hogy a magyar identit\u00e1sokb\u00f3l a Muravid\u00e9ken multikulturalit\u00e1s lett ebben a sz\u00e1z \u00e9vben. Ez nemcsak az itt \u00e9l\u0151k akarata szerint t\u00f6rt\u00e9nt, hanem az egy\u00fctt\u00e9l\u00e9sb\u0151l fakadt; ezt a sorsuk hozta, sodorta el\u00e9nk, no meg a k\u00e9nyszerhelyzet\u00fcnk vagy mindkett\u0151. Az elszakad\u00e1s gy\u00f6trelme m\u00e1r elm\u00falt, \u00e9s egy\u00e9bk\u00e9nt sem lehet \u00f6r\u00f6kk\u00e9 f\u00e1jdalmasan cipelni a m\u00faltat. Az \u00e9letet \u00e9lni kell tov\u00e1bb. A nyelvi er\u00f3zi\u00f3 meghozhatja a nyelvcser\u00e9t is, ez\u00e9rt a nyelvm\u0171vel\u00e9shez, amely nemzeti folyamat, er\u0151s szem\u00e9lyis\u00e9gek sz\u00fcks\u00e9gesek, akik \u00e1tl\u00e1tj\u00e1k \u00e9s meg\u00e9rtik ezt a folyamatot, de tenni is akarnak \u00e9rte valamit. De ezt pozit\u00edvan akarj\u00e1k megtenni. Hogyan? A sz\u00edv\u00fck\u00f6n kereszt\u00fcl, nemcsak az \u00e9rtelm\u00fck \u00e1ltal. F\u00e9ltve az \u00e9rt\u00e9keket \u00e9s meg\u0151rizve a magyar nyelvet. Mert mi lesz itt \u00f6tven \u00e9v m\u00falva? Lebut\u00edtott magyar nyelv? Kever\u00e9knyelv\u0171s\u00e9g? Vagy csendes eln\u00e9mul\u00e1s? Ki tudja? Nem vagyok j\u00f3s. Minden n\u00e9pnek \u00e9s nemzeti kisebbs\u00e9gnek megvan a maga v\u00e9gzete. Egyetlen dolgunk van, hogy sorsot kov\u00e1csoljunk a megmaradt \u00e9s \u00e1t\u00f6r\u00f6k\u00f6lt muravid\u00e9ki magyar nyelv\u00fcnkb\u0151l. R\u00f3lunk van sz\u00f3, a mi hagyat\u00e9kunkr\u00f3l. \u00c9s ehhez m\u00e9giscsak h\u0171s\u00e9gesnek kell lenn\u00fcnk! Hirtelen elsz\u00e9gyelltem magamat, mert annyi mindent feladtam \u00e9s elszalasztottam ezen a t\u00e9ren, de oly sok mindent tettem is, vagy tenni akartam. Annyi minden f\u00e1jdalmasan \u00e9rintett. Az er\u0151s babiloni torony is leomlott a kezdetek kezdet\u00e9n \u00e9s m\u00e1s vil\u00e1g lett. A nyelvek \u00f6sszekeveredtek, hogy ne \u00e9rts\u00fck meg egym\u00e1st. Ez volna a mi Babilonunk? Pedig \u00e9n meg akartam fogni a radenci sz\u00e1lloda liftj\u00e9ben Eperke kez\u00e9t. Csak f\u00e9lig siker\u00fclt, mert k\u00f6zben kisz\u00e1lltunk, \u00e9s mindenki ment a maga \u00fatj\u00e1n. El\u0151tte m\u00e9g az \u00e9let, \u00e9n pedig m\u00e1r az alkonyatomba l\u00e9ptem. Mit is mondhattam volna neki? Tal\u00e1n majd egyszer meg\u00e9rti, hogy mit akartam akkor mondani neki? Val\u00f3sz\u00edn\u0171, hogy a lift volt a hib\u00e1s, amelyb\u0151l olyan gyorsan ki kellett sz\u00e1llnunk. Pedig \u00e9n ezt a vil\u00e1got magyarul vettem a birtokomba, itt a Muravid\u00e9ken, Szlov\u00e9ni\u00e1ban. Ebb\u0151l a muravid\u00e9ki liftb\u0151l kell majd egyszer v\u00e9gleg kisz\u00e1llnom.<\/p>\n\n\n\n

<\/div>\n\n\n\n
<\/div>\n\n\n\n

Z\u00e1gorec-Csuka Judit<\/em><\/h3>\n\n\n\n
<\/div>\n\n\n\n

A cseresznyefa<\/strong><\/h3>\n\n\n\n
<\/div>\n\n\n\n

Mintha \u00f6r\u00f6k\u00f6sen \u00e9lne, \u00e9vsz\u00e1zadokon \u00e1t, t\u00f6bb ember\u00e9letet t\u00fal\u00e9lve, \u00fagy \u00e1llt mag\u00e1nyosan a cseresznyefa a Lendvahegy d\u00e9li lejt\u0151j\u00e9n. Valahol sem a hegy cs\u00facs\u00e1n, de a v\u00f6lgyben sem, \u00e9g \u00e9s f\u00f6ld k\u00f6z\u00f6tt. Mag\u00e1nyosan \u00e1llt egy sz\u0151l\u0151parcella hat\u00e1rter\u00fclet\u00e9n, valahol a mezsgy\u00e9n. Egyre jobban tereb\u00e9lyesedett, lassan terjeszkedett, t\u00e1g\u00edtotta ki az \u00e9letter\u00e9t. Levelein kereszt\u00fcl \u00e1rasztotta az oxig\u00e9nt. Hasznosnak t\u0171nt, hiszen m\u00e1sok is bel\u0151le \u00e9ltek. Nemcsak oxig\u00e9nhez juttatta az embereket, de term\u00e9s\u00e9b\u0151l is j\u00f3llakhattak. Finom csereszny\u00e9j\u00e9t a gyerekek t\u00f6bbsz\u00f6r is megd\u00e9zsm\u00e1lt\u00e1k. Tavasszal \u00e1gai vir\u00e1got bontottak, ny\u00e1rfel\u00e9 kezdett gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t hozni, \u0151sszel koron\u00e1j\u00e1ba b\u00fajtak el a sereg\u00e9lyek \u00e9s n\u00e9ha, ha a v\u00e1ndormadarak \u00e1tutaz\u00f3ban voltak, megpihentek a gallyain. T\u00e9len \u00e1rv\u00e1n figyelte a h\u00f3pelyhek sz\u00e1lling\u00f3z\u00e1s\u00e1t \u00e9s a gyerekek sz\u00e1nk\u00f3z\u00e1s\u00e1t \u2013 lefel\u00e9 a v\u00f6lgybe.  A telek mindig kegyetlenek voltak, mert senki sem j\u00e1rt arrafel\u00e9, \u00e9s jeges p\u00e1nc\u00e9ll\u00e1 fagyott a t\u00f6rzse. A tavaszt szerette, mert akkor szerelembe is esett, hiszen vir\u00e1gbont\u00e1skor a f\u00fcrge sz\u00e9l elf\u00fajta egy-egy sp\u00f3r\u00e1j\u00e1t egym\u00e1sik f\u00e1ra. Mindez el\u0151vigy\u00e1zatosan \u00e9s v\u00e9letlenszer\u0171en t\u00f6rt\u00e9nt. A lendvahegyi cseresznyefa boldognak mondhatta mag\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

\u00c9vek eltelt\u00e9vel egyre nehezebben l\u00e9legzett, egyre t\u00f6bb korom rak\u00f3dott le a t\u00f6rzs\u00e9be \u00e9s a gallyai belsej\u00e9be. Lassan vesz\u00edtette az erej\u00e9t, sz\u00e1radtak el a gallyai, nem hozott annyi term\u00e9st, mint r\u00e9gen. A sz\u00fcretel\u0151k, ha r\u00e1tekintettek, m\u00e1r nem dics\u00e9rt\u00e9k a lombj\u00e1t \u00e9s a koron\u00e1j\u00e1t, hanem fontolgatt\u00e1k, hogy m\u00e9g meddig b\u00edrja? Mit\u00e9v\u0151k legyenek vele? T\u0171rj\u00e9k meg a sz\u0151l\u0151sorok k\u00f6zt, m\u00edg teljesen elsz\u00e1rad, vagy v\u00e1gj\u00e1k ki, hogy ne szenvedjen \u00edgy \u00e9vekig. A v\u00e9gs\u0151 d\u00f6nt\u00e9st senki sem akarta meghozni. De egy t\u00e9li napon a fav\u00e1g\u00f3k fogt\u00e1k magukat \u00e9s kiv\u00e1gt\u00e1k a cseresznyef\u00e1t, \u00f6sszev\u00e1gt\u00e1k t\u0171zif\u00e1nak, rem\u00e9nykedve abban, hogy majd j\u00f3l bef\u0171thetnek vele otthon, mert itt fent a domboldalon m\u00e1r haszontalan. Eld\u00f6nt\u00f6tt\u00e9k. A cseresznyefa t\u0171zifak\u00e9nt lassan el\u00e9gett a k\u00e1lyh\u00e1k m\u00e9ly\u00e9n. Azt\u00e1n m\u00e1r senki sem gondolt r\u00e1. F\u00fcstje is elsz\u00e1llt a k\u00e9k \u00e9gbolt fel\u00e9, valahova messze felfel\u00e9 a felh\u0151k fel\u00e9, az \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1gba, vagy a semmibe. Nem tudni, hogy Isten birodalm\u00e1ban van, vagy az univerzum szippantotta be. \u0150 m\u00e9gis l\u00e1t benn\u00fcnket, s gondolkozik azon is, hogy mikor sz\u00fclessen le \u00fajra. De csak gondolkozik, mert megsz\u00fcletni sem k\u00f6nny\u0171 dolog. Az \u00e9teri lelk\u00e9t nem h\u00e1borgatja senki, \u00e9s senki sem haszn\u00e1lja ki. \u0150 mindent l\u00e1t \u00e9s mindent ural, olyan, mint az Isten, l\u00e1thatatlan.<\/p>\n\n\n\n

<\/div>\n\n\n\n
<\/div>\n\n\n\n

Z\u00e1gorec-Csuka Judit <\/em><\/h3>\n\n\n\n
<\/div>\n\n\n\n

Hal\u00e1l a Grand Hotelban<\/strong><\/h3>\n\n\n\n
<\/div>\n\n\n\n

Hel\u00e9na m\u00e1r \u00fatk\u00f6zben Ljubljana fel\u00e9 rosszul \u00e9rezte mag\u00e1t a 34 fokos h\u0151s\u00e9gben, de nem panaszkodott a f\u00e9rj\u00e9nek, hiszen v\u00e9gre valah\u00e1ra m\u00e9giscsak Portoro\u017eba tartottak, Szlov\u00e9nia legszebb \u00fcd\u00fcl\u0151hely\u00e9re. Mivel eddig sosem \u00fcd\u00fcltek ebben a tengerparti v\u00e1rosban, az asszony azt gondolta, hogy \u00e9rdekes lesz ez a velencei st\u00edlusban \u00e9p\u00fclt, a helyiek vend\u00e9gszeretet\u00e9r\u0151l h\u00edres szlov\u00e9n tengerparti v\u00e1ros, ahol belek\u00f3stolhat a szlov\u00e9n konyha \u00e9teleibe. \u00daszhatnak a f\u00e9rj\u00e9vel egy\u00fctt a krist\u00e1lytiszta Adriai-tengerben, ak\u00e1r kir\u00e1ndulhatnak is \u00e9s biciklizhetnek a parton. Amikor meg\u00e9rkeztek a Grand Hotel el\u00e9, nagy volt a ny\u00fczsg\u00e9s, a turist\u00e1k ellept\u00e9k a bej\u00e1ratot \u00e9s hossz\u00fa sorban \u00e1lltak a regisztr\u00e1ci\u00f3s pultn\u00e1l. D\u00e9lid\u0151 volt. A forr\u00f3s\u00e1g az emberek b\u0151re al\u00e1 is behatolt a p\u00f3rusokon kereszt\u00fcl. Hel\u00e9na lelk\u00e9t is el\u00f6nt\u00f6tte valamif\u00e9le kellemetlen forr\u00f3s\u00e1g. A sz\u00edve k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n is ezt \u00e9rezte. Olyan volt, mintha egy roppant k\u00f6vet raktak volna a sz\u00edv\u00e9re, amely lassan teljesen agyonnyomja. Ahogy \u00e1lldog\u00e1lt a hotel hallj\u00e1ban, kitekintett az \u00fcvegajt\u00f3n \u00e9s egy kellemes \u00f6b\u00f6lben megpillantotta Portoro\u017e sz\u00e9les strandj\u00e1t. Arra gondolt, hogy a hely eg\u00e9sz\u00e9ben rendk\u00edv\u00fcl j\u00f3t\u00e9kony tengerparti kl\u00edm\u00e1val \u00e9s gy\u00f3gy\u00edt\u00e1si hagyom\u00e1nnyal rendelkezik, \u00e9s ha berendezkednek a hotelszob\u00e1jukban, akkor elm\u00falik a kellemetlen \u00e9rz\u00e9se is a mellkas\u00e1ban. Vak\u00edt\u00f3 k\u00e9k volt a tenger, \u00e9s v\u00e1rt r\u00e1 a p\u00e1lmaf\u00e1s strand.<\/p>\n\n\n\n

Este lefekv\u00e9skor, amikor elny\u00fajt\u00f3zott az \u00e1gy\u00e1ban, m\u00e9g \u00e9rezte, hogy nem m\u00falt el a nyom\u00e1s a mellkas\u00e1ban, de nem sz\u00f3lt a f\u00e9rj\u00e9nek, aki gyorsan elaludt a hossz\u00fa utaz\u00e1s terheit\u0151l \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00e1sait\u00f3l. Hel\u00e9na abban rem\u00e9nykedett, hogy reggel, amikor fel\u00e9bred, elm\u00falnak a sz\u00edvprobl\u00e9m\u00e1i \u00e9s visszat\u00e9r a j\u00f3 hangulata is. De reggeli ut\u00e1n m\u00e1r nehezen kelt fel a sz\u00e9kr\u0151l, \u00e9s ahogy elindult a 326-os szob\u00e1ja fel\u00e9, egyre nehezebben l\u00e9pkedett. Kint a homokos strandon sem tudott \u00fagy helyezkedni a nyug\u00e1gyon, hogy ne \u00e9rezte volna azt a furcsa nyom\u00e1st a mellkas\u00e1ban.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Mi t\u00f6rt\u00e9nik velem? Mi ez? Ilyen m\u00e9g nem volt! \u2013 mondogatta \u00f6ntudatlanul mag\u00e1ban; f\u00e9rje \u00e9szre sem vette a megjegyz\u00e9seit. A forr\u00f3 napt\u00f3l pedig csak be kellett menek\u00fclnie a s\u00f3s tengerbe. A tenger leh\u0171t\u00f6tte, de \u00faszni m\u00e1r nem mert, hiszen att\u00f3l f\u00e9lt, hogy a mellkas\u00e1ba visszat\u00e9r a f\u00e1jdalom. Az esti s\u00e9ta k\u00f6zben m\u00e1r nehezen l\u00e9pkedett a portoro\u017ei s\u00e9t\u00e1l\u00f3utc\u00e1n, pedig a klubok \u00e9s a vend\u00e9gl\u0151k terasz\u00e1r\u00f3l \u00e1radt a t\u00e1ncdal \u00e9s diszk\u00f3zene. Csillagos volt az \u00e9jszaka is. T\u00e1volban hull\u00e1mzott a tenger, el lehetett l\u00e1tni eg\u00e9szen Pir\u00e1nig, a tengerpart egyik legszebb t\u00f6rt\u00e9nelmi v\u00e1ros\u00e1ig. Hel\u00e9na tekintete a t\u00e1volba meredt. Gondolatban Velence utc\u00e1in j\u00e1rt, ahova harminc\u00e9ves h\u00e1zass\u00e1gi \u00e9vfordul\u00f3jukat meg\u00fcnneplend\u0151 szeretett volna \u00fajra eljutni.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Meg kell halnom? Mi\u00e9rt \u00e9ppen most? Itt a szlov\u00e9n tengerparton? Pedig minden m\u00e1sk\u00e9ppen is t\u00f6rt\u00e9nhetne \u2013 gondolta, s s\u00e9t\u00e1lt tov\u00e1bb a promen\u00e1don f\u00e9rj\u00e9be karolva, mintha semmi sem t\u00f6rt\u00e9nt volna.
A f\u00e9rje is lelass\u00edtott, Hel\u00e9n\u00e1hoz igaz\u00edtva a l\u00e9pteit. Tal\u00e1n sejtette, hogy valami m\u00e9g sincsen rendben vele.<\/p>\n\n\n\n

Amikor a Grand Hotelben a szob\u00e1jukba \u00e9rtek, Hel\u00e9na lepihent az \u00e1gyra, f\u00e9rje t\u00e9v\u00e9zni kezdett. Nem ment le vacsor\u00e1zni, mag\u00e1ra maradt a szob\u00e1ban, lehunyta a szemeit, s m\u00e9ly \u00e1lomba mer\u00fclt. Azt \u00e1lmodta, hogy tal\u00e1lkozott az id\u0151sebb fi\u00e1val Ljubljan\u00e1ban, akinek el szerette volna mondani, hogy hamarosan meghal sz\u00edvinfarktusban, de amikor megpillantotta, nem mondta el, mert boldognak t\u0171nt a bar\u00e1tn\u0151je mellett, aki komoly fiatal kutat\u00f3 a Ljubljanai Egyetem K\u00e9miai \u00e9s K\u00e9miai Technol\u00f3giai Kar\u00e1n, most \u00edrja a doktori \u00e9rtekez\u00e9s\u00e9t. Mi\u00e9rt is rontan\u00e1 el a kedv\u00fcket? Rettenetesen boldog volt, hogy valaki a csal\u00e1dj\u00e1b\u00f3l m\u00e9gis tud\u00f3ss\u00e1 v\u00e1lik a tehets\u00e9ge \u00e9s munk\u00e1ja \u00e1ltal. Id\u0151 k\u00e9rd\u00e9se. Nem lesz semmi baj, de m\u00e1r nem mehet el a menye doktori v\u00e9d\u00e9s\u00e9re, sem az esk\u00fcv\u0151j\u00fckre. J\u00f3 lett volna l\u00e1tnia mindkett\u0151t. Krist\u00f3f biztos rendes f\u00e9rj lesz, hiszen mindig is j\u00f3 fi\u00fa volt. Mindig. Azt\u00e1n hazafel\u00e9 \u00e1lmodott, kisebbik fi\u00e1t l\u00e1tta, ahogy horg\u00e1szik a Ledav\u00e1ban, s ahogy mobiltelefonon a bar\u00e1tait egy italra h\u00edvja a Pubba, mik\u00f6zben \u00f6nfeledten nevetg\u00e9lnek. Azt\u00e1n meg\u00e1llapodott egy pillanatra a tekintete Budapesten, Zsuzsanna lak\u00e1s\u00e1ban, ahogy ki\u00fcl az erk\u00e9lyre \u00e9s elsz\u00edv egy cigarett\u00e1t, majd feltekint a Citadell\u00e1ra, s k\u00f6zben k\u00e9rdez\u0151sk\u00f6dik, mint mindig, ha n\u00e1la j\u00e1rt. Azt\u00e1n fel\u00f6tl\u00f6tt benne, hogy Nikola Tesla is egy hotelszob\u00e1ban halt meg egyed\u00fcl, elhagyatottan, bar\u00e1tok n\u00e9lk\u00fcl, \u00e1tverve, becsapva, pedig egy l\u00e1ngelme volt, a 20. sz\u00e1zad technikai zsenije. Sajn\u00e1lta \u0151t. Azt\u00e1n sz\u00fcleit l\u00e1tta, amint k\u00e9sz\u00edtik a kar\u00e1csonyf\u00e1t, amikor kisl\u00e1ny volt \u00e9s k\u00f6zeledett az \u00fcnnep, \u00e9s megleste \u0151ket. M\u00e1r gyermekkor\u00e1ban is k\u00edv\u00e1ncsi term\u00e9szet\u0171 volt, nem szabadott volna bel\u00e9pnie a szob\u00e1ba, lehet, hogy boldogabb lehetett volna, ha azt gondolja, hogy J\u00e9zuska hozza a kar\u00e1csonyf\u00e1t. \u00c9s\u2026 \u00c9s\u2026 Kellett volna m\u00e9g id\u0151, hogy elb\u00facs\u00fazzon n\u00e9h\u00e1ny embert\u0151l, azonban \u00e1lm\u00e1ban \u00f6sszekusz\u00e1l\u00f3dtak a gondolatai. Azt\u00e1n Tun\u00e9zi\u00e1ban voltak a f\u00e9rj\u00e9vel Hammametben, n\u00e1sz\u00faton, r\u00f3zsaszirmokat hintettek az \u00e1gyukra a takar\u00edt\u00f3n\u0151k. A vir\u00e1goknak kellemes volt az illatuk, akkor a kezdetekkor. Azt\u00e1n elindultak tev\u00e9kkel egy sivatagik\u00f6r\u00fatra\u2026 Gondtalanul, teli v\u00e1gyakkal, \u00e9lm\u00e9nyekkel\u2026 A F\u00f6ldk\u00f6zi-tenger k\u00e9ks\u00e9g\u00e9b\u0151l egyenesen a forr\u00f3 sivatagba. J\u00f3, hogy ilyen is volt, hogy lehessen r\u00e1 eml\u00e9kezni. Most pedig itt haldoklik a portoro\u017ei Grand Hotel 326-os steril szob\u00e1j\u00e1ban. M\u00e9gsem kellene elrontani ezt a hossz\u00fa k\u00f6rutat\u2026<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ennyi volt, ha Isten \u00edgy akarta, \u00edgy legyen, legyen az akarata szerint\u2026 \u2013 kimondta, \u00e9s \u00e1lm\u00e1ban is \u00e9rezte, hogy a f\u00e9rje m\u00e1r mellette alszik \u00e9s semmit sem \u00e9rt az eg\u00e9szb\u0151l. Megfogta a kez\u00e9t. Megnyugodott.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Egyed\u00fcl sz\u00fclet\u00fcnk, egyed\u00fcl kell meghalnunk\u2026 Az \u00f6r\u00f6k\u00e9rv\u00e9ny\u0171 igazs\u00e1gok sem seg\u00edtenek, csak el kellene fogadni \u0151ket \u2013 jutott esz\u00e9be m\u00e9g ez a gondolat <\/a>is. Reggel nem \u00e9bredt fel. \u00dagy halt meg, ahogy \u00e9lt. Csendben \u00e9s nyomtalanul.<\/p>\n\n\n\n

<\/div>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Gondolatok Z\u00e1gorec-Csuka Judit \u00edr\u00e1saihoz \u2013 Figyelem! Csak \u00ednyenceknek! \u2013 M\u00e9ghozz\u00e1 jelen esetben az \u201e\u00ednyenc\u201d kifejez\u00e9st is tess\u00e9k kiss\u00e9 komplexebben \u00e9rtelmezni, mint \u00e1ltal\u00e1ban. Amennyiben valaki csup\u00e1n irodalmi csemeg\u00e9re sz\u00e1m\u00edt, az itt nem lesz el\u00e9g. Z\u00e1gorec-Csuka Judit \u00edr\u00e1sait mint jelens\u00e9g, csakis a maguk \u00f6sszetetts\u00e9g\u00e9ben lehets\u00e9ges \u00e9rtelmezni. Mint forma \u00e9s tartalom egy\u00fcttese, megjelen\u00edtik a probl\u00e9m\u00e1t, amir\u0151l sz\u00f3lnak. Itt…<\/p>","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"parent":22,"menu_order":1,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"page-article.php","meta":{"inline_featured_image":false,"footnotes":""},"categories":[],"tags":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.femmeharmone.com\/eng\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/224"}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.femmeharmone.com\/eng\/wp-json\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.femmeharmone.com\/eng\/wp-json\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.femmeharmone.com\/eng\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.femmeharmone.com\/eng\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=224"}],"version-history":[{"count":28,"href":"https:\/\/www.femmeharmone.com\/eng\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/224\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2838,"href":"https:\/\/www.femmeharmone.com\/eng\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/224\/revisions\/2838"}],"up":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.femmeharmone.com\/eng\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/22"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.femmeharmone.com\/eng\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=224"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.femmeharmone.com\/eng\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=224"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.femmeharmone.com\/eng\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=224"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}