A női dimenzió - 2021/Tél - I. évfolyam 1. szám
Szerkesztői köszöntő
Örömmel bocsátom útjára a sokunk lelkes munkája által elkészült első számunkat ezen a jeles dátumon. Koncepciónkhoz, célkitűzéseinkhez híven igyekeztünk korszakhatárra helyezkedni, lévén a világban egyelőre csak fokozódást mutató káoszban szeretnénk kristályosodási pontot képezni. Olyant, ami nem megtagadva a múltat, és nem elmenekülve a jövőtől, megnyugvást és harmóniát jelent, kívül állva befolyási övezeteken.
A káoszt nem tekintjük másnak mint szülés előtti fájdalomnak. Vajúdik a világ, mert az emberi létezést meghatározó több tényező olyan határpontjaihoz értünk, amelyek átlépése a hagyományos értelembe vett túlélést közvetlenül veszélyezteti. Ami eddig volt, nem folytatható, ami jön, soha eddig nem volt. Ebben a helyzetben kézenfekvő az érdekek szélsőséges ütközése, az indulatok kavargása, a sokszor vak átideologizáltság, a szélsőséges hangok fölerősödése.
Mi nem vitázni akarunk. Minthogy általában a világ problémáját a nőiség problémájának látjuk, s a nőiség sajátja nem a konfrontációra törekvés, hanem a befogadás. Mindazonáltal van koncepciónk, s a befogadásunk sem elvtelen, hanem az élet jegyében kell álljon. És a nő nem állhat máshol, csak az élet jegyében.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a fokozódó félelmet és szorongást a technika és technológia létmeghatározó tényezővé válása láttán. Mi nem félünk a technológiától, jóllehet illúziónak tekintünk minden reményt, mely lényegi kérdésekben megoldást valamely technológiához fűz. És egyben felhívnánk a figyelmet arra az egyszerű tényre, hogy a nőiségnek az emberiség adatolható történetében különösebb vonzódása általában nem volt a technológiához. Mivel pedig itt legalább az emberiség egyik feléről van szó, méghozzá arról a feléről, amelyik az élet újrateremtésének talapzatát képezi, nehéz lenne elgondolnunk, hogy míg a másik fél váteszként látja a jövőt, mi kétségtelen együgyűségben tévelyegnénk.
Jöjjön hát a technológia is! Íme, e nap csillagállását jelölte a NASA is a korszakalkotónak számító James Webb űrteleszkóp fellövésére legalkalmasabbnak, és mi a következő lapokon egyenesben, hiteles kézből közvetítjük.
A tudomány ettől az eseménytől sokat vár. Ha nem is mindjárt a jövőbe, de a múltba készülnek vele behatolni, és nincs kétségünk a sikerben. Az évmilliárdokkal előbb útra kelt fényből olvassák a kozmosz történetét. Van ebben poézis. – Már ha nem is az adatokban, hanem a jelenségben. Azonban nem hívén, hogy bármi fénysugár gazdagabb jelentéssel bírhatna annál az embernél, aki a teleszkóp földi végénél áll, mi megelégszünk azzal, ha az emberben gyönyörködhetünk.
Van az életnek egy dramatikája, ami nem megkerülhető, mert megkerülésével az életet kerülnénk meg. Arra szövetkeztünk, hogy erről a drámáról hírt adjunk. Abban a sokszínűségben, amiképpen a létezésben megnyilvánul, és leképeződik a kultúra különböző területeire. Hitünk szerint az artikuláció minősége a virtualitások közé legalább egy alternatívának emelheti be a valóságot is.
Major Gyöngyi