A női dimenzió - 2021/Tél - I. évfolyam 1. szám
Makovecz Anna: Mártély novemberben
Tél
az idő minősége
Makovecz Anna ezt írja az alkotásról:
„… A természet megfigyelésekor megfigyelem a lelkesítő szépségen túl az összefüggéseket, a föld, az ég, az elemek, a sajátosságok, formák és színek, az évszakok körforgását, a Napot, a Holdat, a csillagokat és bolygókat: megtanulom megismerni és elhelyezni ebben ember önmagamat.
A megismerési vágyból és figyelemből születnek ezek a képek, a megfigyelés anyagba formálása a festés.
A szépség és értelmesség, a tudat, hogy egy óriási Rend része vagyok, megtisztelő érzés.”
A festmény és a festő megnyilatkozásának szemlélete teljes összhangban áll mindazzal, aminek szellemében szeretnénk évente négy alkalommal, az évszakokhoz igazodva megjelentetni folyóiratunkat. Nem visszatérés ez a művivé vált világból a természetbe, hiszen soha ki sem szakadtunk belőle. Sőt, lehetetlen kiszakadnunk belőle, mert ha ezt megtennénk, vagy megtehetnénk, ember voltunkat veszítenénk el. A technológiából is csak azt fogadjuk el, ami nem kivesz a természetből, hanem a vele való szervülésünket támogatja. A bőrünkön kell éreznünk a hideget, meleget, esőt, havat, tikkasztó napsütést és a dermesztő fagyot. Mikor minek van ideje. A kozmosz rendjének periodikája a Földön évszakokban, majd nappalokban és éjszakákban végződik, és ebből a rendből nem vonjuk, nem vonhatjuk ki magunkat. Belső napunk is ebben a rendben kél és nyugszik, s folyóiratunk sem tehet mást, mint ehhez a rendhez igazodik.
Makovecz Anna képében még jelen van a lélegzetek lassulása, ahogyan közeledünk a nyugvóponthoz, már készülvén az időre, amikor a sápadó aktivitásból lassan átcsúszunk álmainkba, s a mindent eltakaró hóval, csöndes számadásból kíséreljük meg visszatükrözni fényünket az élet forrása felé.