A női dimenzió - 2022/Nyár - II. évfolyam 2. szám
Verebes Ernő gondolatai színházról és a női princípiumról
Verebes Ernőnek – a Nemzeti Színház dramaturgjának – a Magyar Tudományos Akadémián, a Kortárs Női Reflexiók Fóruma által Az örök női címmel megrendezett konferencián elhangzott előadása, 2019. november 28-án.
Verebes Ernő megközelítésében a színház és a nőiség viszonyát egy paradoxon jellemzi, amennyiben a nőiség minden művészi aktivitás kiváltója, jóllehet különösen főszerepek vonatkozásában a nők alulreprezentáltak. Ennek lényegi oka, hogy a darabok cselekménye a hős szerepeken alapszik. A nő azonban nem hős természetű. Következésképpen ritkán kerül főszerepbe, mégis minden érte történik. Más szavakkal, nem a nőiség épül a hősiességre, hanem a hősiesség épül a nőiségre.
Megfogalmazásának alátámasztására Verebes Ernő több példával is él saját praxisából. Ezek közül részletesebben Krúdy Szindbádjával foglalkozott. Ez a színházi átirat a novellafűzért követve Szindbádot emeli főszerepbe, holott Szindbád minden mozdulata, minden gondolata végig a nő körül forog. Tudatosan vagy tudattalanul ez az egy erő hat rá, ettől férfi, ettől hős.
Különös még Madách Az ember tragédiájában Éva helyzete, aki a drámában végig mellékszereplő, míg Ádám átverekszi magát a történelem jelentős fordulópontjain. A hős minden hite és minden helytállása ellenére a darab végére az öngyilkosság peremére sodródik, amitől Éva egyetlen mondata menti meg: „Anyának érzem, óh Ádám, magam.” Ezzel Madách mintegy jelzi, hogy a létezés stabil alapja nem a hős férfi, hanem a háttérben a létezés funkcióiba bekötődő nő.
Végül Dulcineát említi, aki maga az eszmény, a nő testetlen eszménye a férfi tudatban, ami függetlenül a manifeszt létezéstől a cselekvés meghatározó motivációja.
Az olvasó figyelmébe ajánlva az alábbi linken elérhető teljes felvételt, az archív anyag hangminősége miatt célszerűnek láttuk a tartalmi összefoglalást írásban közölni.
(Szerk.)