A női dimenzió - - II. évfolyam 4. szám
Korszakos történet – Püski Istvánnal Sütő Zoltán beszélget
Jóllehet 200 év különbséggel nehéz érvényes összehasonlítást vonni két korforduló között, mégis utoljára talán az enciklopédisták idején élt át Európa hasonló szellemi földindulást, mint manapság. Akkortájt a magyarság széles rétegeit azonban megkímélték a közvetlen hatásoktól a tömegkommunikáció eltérő lehetőségei, és főként a még sokáig fennálló rendi viszonyok. Bizonyosan ebből következően tolódott át a XX. század első felére az éledő kulturális térbe a paraszti létezésben gyökerező önértelmezés művészi reprezentációja, mely később az urbánus művészettel szemben a „népi” jelölést kapta. Ennek az erős hajtásnak a kiváltó okai között ott van a ’48–49-es szabadságharc éppen úgy, mint a népművészet, népi iparművészet és népzene megöröklött és még többnyire eleven hagyománya. Mindenesetre, míg az urbánusok az európai életérzésbe, szellemi áramlatokba ágyazódtak, addig a népiek önálló utat tapostak, és nem riadtak vissza léthelyzetük határozott artikulációjától sem bölcseletben, sem költészetben, sem szépprózában. Nyilvános jelenlétük szilárdsága mai napig közvetlen hatásban érhető tetten, beleértve azt a szellemi törésvonalat, ami a népi és urbánus szemlélet oppozícióiban kezdettől adottságnak tekinthető.
A magyar irodalomtörténet e fordulatokban gazdag, izgalmas korszakában a népi írók spontán intézményesülésének folyamata elválaszthatatlanul összeforrt Püski Sándor személyével, illetve tágabb értelemben a Püski család egészével. Püski Sándor tehetsége és ambíciói jókor voltak jó helyen, s olyan szimbiózis tudott létrejönni az ő áldozatokat vállaló, elkötelezett könyvkiadói tevékenysége és a kor meghatározó írói között, ami nélkül a magyar irodalomtörténet ma nem az lenne, mint ami. Riportunkban erről kívánunk eleven benyomással szolgálni, illetve arról, ahogyan e népmesei királyság legkisebb királyfiának szimbolikus útja a kor követelményei szerint sorsszerűen kilép az örökölt hagyomány köréből, a nagyvilágban megtapasztalni örök önazonosságát.