A női dimenzió - - III. évfolyam 1. szám
Sziráky Gábor: Téli rege
William Shakespeare: Téli rege (4. felvonás, 1. jelenet)
Rendező és koreográfus: Sziráky Gábor
Zene: Sounds of Saturn, Windbells
Színész: Horváth Károly
Szólista: Tóth Karolina
Videó: Gábor András, László Péter
Sziráky Gábor filmetűdjeinek eszköztára már a méretkorlátoknál fogva sem engedi a lehetőségek burjánzását. Az alkotás kihívása éppen az, hogy balettre avagy általánosabb értelemben mozgásművészetre alapozott 5-10 perces felvételben miként lehet egy kerek, egész mondanivalót átadni a nézőnek. Ilyen időkeretbe a dolog természeténél fogva nem fér bele epikus mondanivaló, s ilyenformán előtérbe kerül a balett természetében egyébként is készségszinten kínálkozó, absztrakt szimbolikák alkalmazása. Egy alkotásban a szimbólumok abban az esetben működnek rendeltetésüknek megfelelően, ha a nézőnek nem megfejteni és azonosítani kell, hanem közvetlenül hatnak az archetipikus tudati rétegeire. Egy-egy jól megformált mozdulatsor adekvát jelentéshordozója lehet a kétségbeesésnek vagy az örömnek, s a kellő hangsúllyal elhelyezett diszpozíciót követően határozott, bár elvont tartalmakon vezetheti a figyelmet.
A néző helyzete egyszerre könnyű és nehéz is. Könnyű, amennyiben szabadon meg tudja nyitni magát a látvány befogadására, mert ez esetben csak hagyni kell hatni a művet. Nehéz viszont, ha a hangolódást korábbi élmények, elvárások, sztereotípiák befolyásolják, és széttörik, vagy egyáltalán nem engedik érvényesülni a látvány absztrakt szintjét.
Sziráky Gábor nagy gonddal építi fel filmetűdjei jelentésrétegeit, és olyan apró részletekben is szimbolikákat működtet, amelyek jelenléte esetleg csak a film többszöri megtekintését követően tudatosítható. Érdemes vállalkozni a mozdulatok finomságaiban, a fények, hangok összjátékának részleteiben rejlő gazdag tartalmak felderítésére. A fentieknek megfelelően nem fog szemünk elé tárulni Shakespeare drámájának eseményhorizontja, azonban Perdita behív magához bennünket a koordinálatlan idő végtelenjébe, a rege problematikájának örök jelenlétébe.
(Szerk.)