A női dimenzió - - III. évfolyam 1. szám

Tudomány rovatunk a 2023. február 2-án Ismeretelméleti küszöbök – Balázs Júlia emléknap címmel megrendezett konferenciánkra fókuszál.

Tisztelt Hölgyek és Urak!

Szeretettel köszöntöm Balázs Júlia családját, előadóinkat, kedves vendégeinket és minden érdeklődőt.

Annál is inkább nagy várakozással tekintek erre a konferenciára, mert – önző módon – valójában a gyermekkorom óta velem élő kérdés köré igyekeztem szervezni minden megnyilvánulásomat, ez pedig általában véve az „igazság” meglehetősen kényes kérdése. Jóllehet ma az általános megközelítésen belül a „tudományos igazság” problémáját fogjuk körbejárni, és természetesen nem valamiféle „végső és abszolút tanulság” levonásának igényével, azonban remélhetőleg néhány értelmezési árnyalattal gazdagabban fogjuk befejezni ezt az estét.

Másrészről pedig ennek a konferenciának két aktualitása is van. Az egyik, hogy ma van Balázs Júliának, az első magyar csillagásznőnek a születésnapja, akinek életútjával, jelentőségével már a korábbiakban is foglalkoztunk. Ennek a születésnapnak apropóján minden előadás előtt le fogunk játszani részleteket egy, az 1960-as években vele, illetve munkatársaival készült rádiófelvételből, amelyet Detre Villő bocsátott rendelkezésünkre. Ez annál inkább is érdekes, mivel benyomást szerezhetünk általa, hogy az azóta eltelt néhány évtized milyen jelentős változásokat hozott gondolkozásunkban éppúgy, mint abban, amit „tudományos igazságként” foghatunk fel.

Megdöbbentő, hogy az „igazság”, a „tudományos igazság” miféle módon változékony történelmi környezetének kontextusában. És éppen ebben a vonatkozásban válik igazán izgalmassá Rockenbauer Antal professzor úr folyóiratunkban már megjelent tanulmánya a „sötét anyagról”, mely tanulmánynak már élettörténete van. Merthogy Antal – amint majd arról maga fog beszámolni – valamiért elégtelennek találta a vonatkozó jelenségek magyarázatára a „sötét anyag” koncepcióját, és helyette megalkotott egy teljesen új elméletet. Mivel én nem vagyok fizikus, különös tekintettel egy magas szintű vitában nem tudok és nem is akarok állást foglalni. Azonban látom, hogy miféle gátlásokkal küzd a magát meggyökeresedett elméletek birtokosának gondoló fizikus társadalom, amikor találkozik az elképzeléseit alapjaiban rengető új elmélettel. Antal tanulmányával kapcsolatban nem az a fő probléma, hogy vitatják, hanem az, hogy nem akadt senki, aki érdemi polémiára lenne hajlandó. Antal volt olyan bátor, és előállt egy új elmélettel, és nincs senki olyan bátor, aki akár mellé állna, akár szemben állna vele. Vagyis szemmel láthatóan senkinek nincs olyan határozott saját meggyőződése, amiben elegendően szilárd igazságként hinne ahhoz, hogy vállalná a mainstream „igazság” relativizmusának tényét. Azt a tényt, hogy ellentétben sokak beállítódásával, a mainstream igazság nem abszolút, tehát vitatható. Ezért aztán nemcsak érdemi vitára nem kapható senki, hanem az önmagukat sokra tartó fizikai szaklapok sem hajlandók megjelentetni Antal elméletét. Ez pedig – lássuk be – elég messze esik a tudomány eredeti célkitűzéseitől. Ide jutottunk. És ezért láttuk indokoltnak az „igazság” tárgykörét szélesebb értelemben körüljárni, megtámogatva filozófiai alapvetésekkel is.