A női dimenzió - - III. évfolyam 2. szám

Szent István napján Gizellára emlékezünk

Több okunk is van Szent István napján hitvesét, Gizella királynét szóba hozni. Nemcsak
a történelmi emlékezet reálisabb megrajzolása miatt, hanem azért is ‒ és főként azért ‒, mert az első magyar királyi pár életét tekintve a férfi és női lét olyan arányos, harmonikus együttléte érzékelhető, ami ettől az ősöktől örökölt mintától a későbbiek folyamán fokozatosan eltolódott az Európában honos aránytalanság felé, s mind a mai napig ezen a nyomon tartja magát. Márpedig mi úgy látjuk, hogy minden olyan bajunknak, ami akár a külső világot, akár belső világunkat a modernségben terheli, ennek az arányosságnak az eltorzulása az okozója.

A királyi pár harmóniájának alapja két pilléren nyugodott.

Az első a magyar hagyományban lévő nőtisztelet. Ez nem valamiféle elvtelen előnyhöz juttatása a nőiségnek, hanem éppen a nőnek mint természeténél fogva nem az erő pozíciójában lévő létezőnek az elvszerű helyzetbe hozása az erő által ahhoz, hogy teremtő misztériumában méltósággal eljárhasson. Ez a nőtisztelet a magyar hagyományban ősi időkig megy vissza, és csak egyik leképeződésének tekinthető az Emese álmaként megörökölt mítosz, melyben a magyarság létezésének eredeztetése látványosan nem egy férfihoz, hanem egy nőhöz, az Ősanyához kötődik. Továbbmenve pedig a hagyományban, az évkörben a létezést megerősítő fordulópontok mindegyike nőhöz, a megfelelő szimbolikus névvel rendelkező Boldogasszonyhoz kötődött. Továbbá ugyanennek a hagyománynak egyenes folytatása az a történelmi emlékezetünkben konkrétan megmaradt aktus, melynek során Szent István Magyarországot nem az Atyaistennek, nem Jézus Krisztusnak, hanem Szűz Máriának, az Istenszülőnek ajánlja fel.

Az a szellemi környezet, amelyben a férfi viszonyát a nőhöz ilyen metafizikai szimbólumok határozzák meg, nem félelemből, nem tehetetlenségből, nem kompetenciák hiányából, hanem annak előzékeny belátásából, hogy az emberi minőség arányos megnyilvánulásához a férfinak kell megnyitnia a nő manifeszt mozgásterét, István uralkodói magatartásában megfelelő közegét jelentette Gizella női és társuralkodói kiteljesedésének.

A harmónia másik pillére Gizella származása és személye.

Géza fejedelem diplomáciai sikerének jelentős eredményeként kell elkönyvelnünk azt
a tényt, hogy őt magát elfogadták II. Henrik, bajor herceg és Gizella, burgundiai hercegnő lánya, Gizella kérőjeként, a keresztségben az István nevet nyert fia számára.

Gizella, aki hajadonként Regensburgban, kolostorban nevelkedett, ahol korának klasszikus műveltségét a legmagasabb szinten tehette magáévá, családja révén a korabeli Európa legmagasabb rangú köreihez tartozott, akinek kezét elnyerni minden szóba jöhető kérőnek megtiszteltetés lett volna.

Amint az látható, a 900-as évek közepétől német-római császárokat, méghozzá I., II. és III. Ottót adó dinasztia felmenője I. (Madarász) Henrik, akinek I. Ottón kívül fia volt I. Henrik, bajor herceg. Ezen a hercegi ágon látta meg a napvilágot II. (Civakodó) Henrik, bajor herceg, akinek Gizella, burgundiai hercegnővel kötött házasságából született Gizella, a későbbi magyar királyné. Továbbá, az Ottók német-római császári dinasztiája III. Ottót követően megszakad, és 1002-től az a II. (Szent) Henrik lesz a német-római császár, aki az I. (Madarász) Henriktől induló dinasztia másik ágán éppen Gizella testvére.

Gizella tehát úgy származása, mint neveltetése és szellemi képességei terén a legmagasabb uralkodói kompetenciák birtokosa, aki mint hitvestárs, nem csupán reprezentatív, hanem egy ország életét meghatározó, aktív szerepre rendeltetett.

István és Gizella együttese, egymást kiegészítve, tudatosan munkálkodott Magyarországot Európán belüli szilárd hatalmi tényezővé, a kisebb és nagyobb hatalmi centrumok által elfogadott pozícióba emelni. A Kárpát-medencében alig több mint egy évszázada (újra) megtelepedett magyarságot a törzsi és vallási széthúzásokkal szemben,
a nagy bejárható terekhez szokott nomád életmódról egy alapjaiban eltérő, más szokásrendet, más kultúrát igénylő gazdasági struktúrába kellett átvezetni. Mi sem jellemzőbb, mint egy ilyen helyzet veszélyes feszültségektől terheltsége. Belső harcok, erőszak, pártoskodás, ahol csak egy tiszta jövőképből származó, annak megvalósítására következetesen irányuló akarat válhat eredményessé.

Gizella női aktivitása főként az egyház fejlesztésében érvényesült. Veszprémbe helyezett központtal templomok, rendházak alapítása, ezek felszerelése az ellátásukat biztosító birtokokkal, illetve a szertartásokhoz elengedhetetlenül fontos kegytárgyakkal, papi öltözékekkel, miseruhákkal, amelyek a maguk idejében rendkívüli kultúrát, rendkívüli gondosságot, és nem utolsósorban rendkívüli mértékű erőforrást igényeltek.

Szinte minden István és Gizella alakját megörökítő alkotáson egymást segítő, egyenrangú felekként kerültek ábrázolásra, a Gizella kezében többnyire templommakettel, jelezve egyházépítő munkáját.

Vállalásuk tudatossága eredményeikben nyert visszaigazolást, aminek következményeként az európai politikai térben, az utód nélküli II. Henrik halálát követően következetes egyértelműséggel fogalmazhatták meg igényüket a német trónra fiuk, Imre herceg számára. Lett is ebből olyan trónharc, amit nyílt erőpróbában nem, hanem csak a szokásos vadkanhistória mögé rejtve volt képes az ellentábor megoldani.

Imre herceggel az Árpád-ház egy ága elhagyta az e világi tereket, azonban a mű, melyet létrehoztak, a mai napig létünk alapját képezi. Elmaradt tisztesség, hogy István után Gizella királyné szentté avatása is folyamatban van. Utunk múltból a jövőbe, léptük nyomában járni adatott.

Major Gyöngyi