A női dimenzió - - III. évfolyam 2. szám

Vannak korfordulók, amelyek alapvető hatalmi és/vagy gazdasági, átstrukturálódási folyamatokat jelentenek, két hosszabb, stabil hatalmi és gazdasági struktúrát jelentő korszak között. A korszakváltások jellemzői merev szabályokkal nemigen írhatók le, mindenesetre a stabilnak tekinthető időszakok általában több vagy akár sok évszázad időtartamot jelenthetnek, és az átmeneti korok, amelyek általában a társadalmak számára nehezen viselhető, viszontagságos időszakot jelentenek, szintén eltarthatnak akár több évszázadon át is. Ezenfelül még azt lehet elmondani, hogy két stabilizálódott korszakot összevetve, általában a kultúra is lényegi átstrukturálódási jegyeket mutat, olyannyira, hogy az egyik korból a másikat nézve az emberek törekvései, értékszemlélete nem is feltétlen összevethető. A használatban lévő fogalmak, vagy a fogalmaknak tulajdonított értelem között is jelentős eltérés lehet. Ezért nem értjük a mából nézve például az egyiptomi vagy az azték kultúrát.

Mindezzel természetesen az is jár, hogy az átmeneti kor kultúraátalakulásában megváltozhat az, amit az emberek általában életfeladatuknak tudnak tekinteni. Mivel pedig az ember önmagát a lehetséges életfeladatához képest azonosítja, megváltozik annak a rendkívül árnyalt összetevőknek az együttese, amit az ember identitásának nevezünk.

Azért fontos ezt végiggondolnunk, mert jelenleg éppen átmeneti korban élünk. A változások üteme nem feltétlen olyan, ami eléri az ingerküszöbünket, de a korra jellemző labilitás már hosszabb ideje része az életünknek, és úgy a tudomány, vagy a filozófiák és vallások, úgy a hatalmi struktúra területén láthatók azok a jelek, amelyek a radikális átalakulás iránti várakozást mindenképpen indokolják.

Ebben a számunkban is közlünk olyan új fizikai elméletet, amelynek jövőjét ugyan még nem ismerjük, de arra mindenképpen bizonyíték, hogy a már véglegesnek tekintett elméletek sem feltétlen örök életűek, ha egyszer csak jön egy ember, aki ugyanazokra a dolgokra egy egészen más szemszögből tud ránézni.

A fizika persze nem feltétlen kényszeríti ki az új elméleteket, hanem azok vagy inspirálódnak, vagy nem. Ezzel szemben a körbelakott és agyonszennyezett földgolyónk lassan kikényszerít belőlünk valami gyökeresen más életszemléletet, ha nem akarunk kipusztulni. Mindenesetre egy százéves távlatban semmiképpen sem lehetséges a maival közel azonos értékrend, életfeladat és identitás működtetése. Ugyanakkor ma még nehéz lenne megjósolni a száz év múlva aktuális társadalomszervező értékelveket. Egy dolog azonban bizonyosnak tűnik. A múlófélben lévő korszak kultúrájának maszkulin felülreprezentáltsága összefügg a földi létezés nagyon finoman hangolt egyensúlyi rendszereinek megbomlásával.

Nem valamiféle férfiakkal szembeni hadjáratról van itt szó. Azonban tudomásul kell venni, hogy vissza kell nyúlnunk az alapokig, mert jelenleg a nők gondolkodására is rányomja a bélyegét a maszkulin értékrend, és a nők is a férfi értékrend szerint mérik magukat. Következésképpen most, amikor a társadalmi viszonyok ezt már megengedik, a nőknek egy nagy munkát kell elvégezni önmagukon: le kell fejteniük tudatukról a maszkulin szocializációs réteget, és fel kell tárniuk eredeti önmaguk. Ezt követően válik lehetővé eredeti valójuk tényleges reprezentációja a kultúrában. Amikor pedig ennek a folyamatnak az eredményeképpen beáll a maszkulin és feminin reprezentáció egyensúlya, az egy egészen más világ lesz. Ez mindannyiunk érdeke. A férfiaké is.

Major Gyöngyi