A női dimenzió - - III. évfolyam 2. szám

Braun László: Emberek és a háborúk

DOI: 10.55344/andfh.2302080

„A háború abban rossz, hogy több rossz embert csinál,
mint amennyit elpusztít.”
Görög mondás[1]


[1] Kant, Immanuel 2019: 41.

Abszrakt

A háborúk végigkísérik az emberi történelmet, s olyannyira részei a múltnak, hogy azok a történeti gondolkodás szerves, kihagyhatatlan elemei. A nagy háborúk esetenként történelmi korszakhatárokat jelentenek. Az bizonyos, hogy a háborúk után az élet már sohasem tér vissza ugyanabba a mederbe, és előre nem látható módon, kiszámíthatatlanul változtatják meg a jövőt. Egyes filozófusok – mint Kant vagy Hobbes – az emberi természet részének tartották a háborúkat, s inkább a háborúktól mentes állapotot gondolták természetellenesnek.

A háború az ember műve. Nem magától, előre nem látható módon robban ki, hanem akkor lesz, amikor akarják annak kitörését. A tanulmány a múlt mintáin keresztül kutatja, hogyan lehet az ellenséges érzelmekből háború; miképpen viszonyul a háborúhoz a kereszténység; milyen a benne keresett igazság; szabályozhatók-e a háborúk, vagy éppen a benne alkalmazott erőszak; kötelesség lehet-e a részvétel a háborúban.