A női dimenzió - - III. évfolyam 2. szám
H. Kakucska Mária: Joanes Ludovicus Vives a nőnevelés apostola, a nőnevelés atyja és magyar vonatkozásai
Absztrakt
A tanulmány célja nemcsak megemlékezés Vives születésének 530. évfordulójáról, hanem annak a felidézése is, hogy a 16. századi „tudós hármast” alkotó férfiúk – Rotterdami Erasmus, Thomas More és Joannes Ludovicus Vives – közül ő, a legfiatalabb napjainkban a „legismeretlenebbül a legismertebb” azáltal, hogy elképzeléseiből a „modern neveléstudomány” nevének említése nélkül valósított meg jó néhányat. Jelentős hivatal, befolyás nélkül a kortárs európai és magyar történések jó ismerője volt. A 16–17. század tudós elméi együtt emlegették őket. A korban Vives kivételével mindenki boldog lehetett, aki Erasmus legalább egy levéldarabkáját birtokolhatta. Vivesnek több is volt; őt azonban bántotta a pártfogónak, barátnak hitt személy leveleinek egyre elhidegülő, vádaskodó hangvétele. Erasmus Vives iránti szimpátiájának csökkenéséről, sőt a Vivesszel való barátkozás eltanácsolásáról olvashatunk leveleiben.[1] Ennek ellenére a reformáció közreműködői keresték társaságát, idézték, fordították, kiadták műveit.
[1] Desiderii Erasmus, Opus Epistolarum, ed. Percy Stafford Allen, 1–12. t. (London: 1908–1952). Antipátiájáról például a VII. t. 2026. levél 5–6. sor: „Egoque tuum consilium secutus cum Viue praeter civilem amicitiam nihil habui commune.” és Vives Erasmus elhidegüléséről in Henry de Vocht, Literae virorum eruditorum ad Franciscum Craneveldium 1485–1564 (Louvain: 1928). 8. levél 10–12. sor: „[…] Si videres quas epistolas a[cci]pio ab Erasmo: uel hodie unam quam acrem! quam expostulatoriam! quam fulminem!”