A női dimenzió - - III. évfolyam 3. szám
Diószegi Szabó Pál: Petőfi-palimpszesztusok
A verselés ugyanazzal az ösztönösséggel tör magának utat a kultúrában, mint a többi művészeti ág. Az ösztönös megnyilvánulás oka pedig a létezés önmagán túlmutató, szakrális jelentésének és jelentőségének kinyilvánítási igénye az élet különös módon kiemelt pillanataiban. Ezért festettek elődeink barlangok falára képeket, és ezért desztilláltak a közönséges beszédből időmértékkel, rímmel mély értelmű szövegeket. Mindez nemcsak fennköltség, hanem játék, végig az ismert történelemben. Időközben persze nagyokat fordult a világ, és a kiemelésre érdemes tartalmak sokat változtak. Diószegi Szabó Pál a verselés kifinomult hagyományaihoz kapcsolódva éppen abban vált formabontóvá, hogy nem bontja le a hagyományos verselési formákat. Érzi a nyelv lüktetését, és készség szinten interpretálja gondolatait jambusokban, hexameterekben. A nemes veretbe azonban becsempészi profánná vált életünk legprofánabb részleteit is, olykor naiv őszinteséggel, olykor humorral, kísérletet téve a szakrális és profán közötti feszültség felmutatására, vagy éppen a profán feloldására abban, ami még mindig szakrális lényegként működteti az emberi létezést.