A női dimenzió - - IV. évfolyam 1–4. szám
Baros-Gyimóthy Eszter Márta: Lányokból menyecskék – Menyasszonyok a 18–19. századi bogyiszlói református gyülekezetben
Absztrakt
A bogyiszlói református gyülekezet házasságkötési szokásainak a vizsgálata az 1750–1895 közötti anyakönyvi bejegyzésekre épül. Az egyházközség földrajzi elhelyezkedése meghatározó volt az itt megtelepedett lakosság életére: hosszú évszázadokon keresztül a természetes medrében kanyargó Duna, a területet uraló mocsarak és a gyakori árvizek veszedelmet, de a török ellen védelmet is jelentettek az itt lakó és az ide menekülő családok számára. A Sárköz szomszédságában élők már a 16. század első felében áttértek a református hitre, amelyet a mai napig erősen őriznek, gyakorolnak és megélnek. A források és a néprajzi kutatások alapján a lakosság nagy része a török időkben is helyben maradt, ezért érdemes kutatni az 1750-től induló anyakönyvi adatok alapján a gyülekezet demográfiai mutatóit. A házassági matrikulák bejegyzéseinek feldolgozása 1895-ig történt meg. Az adatokra támaszkodva kerülnek bemutatásra a 18–19. századi bogyiszlói normák: mely hónapokban és a hét mely napjain kísérték a református templom oltára elé a lányokat, menyasszonyokat? Mikortól vált eladóvá egy bogyiszlói lány? Mekkora korkülönbség volt az első házasságukat kötő felek között? Mit árulnak el a matrikulák az özvegyen vagy elvált nőként, megesett lányként férjhez menőkről?