A női dimenzió - - IV. évfolyam 1–4. szám

Örsi Julianna: Házasságkötés egykor és ma – a konferencia összegzése

Mindenekelőtt azzal kell kezdenem, hogy nagyszerű ötlet volt a Nemzeti Múzeum részéről a „Magyar menyasszony” című kiállítás megrendezése. Erről meggyőzött mind a kiállítás, mind a megnyitón részt vevő nagyszámú érdeklődő közönség. Ezúton is gratulálok hozzá. Időközben Major Gyöngyi a Kortárs Női Reflexiók Fórumának elnöke tárgyalt a múzeum vezetőivel és másokkal is – köztük a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesülettel –, hogy a „Rítusok, szokások, változások” kiállításhoz kapcsolódva rendezzünk egy konferenciát. Így jött létre a mai összejövetelünk.

A konferenciánkra jelentkező kutatók nagy száma mutatja, hogy van mondanivalójuk a kutatóknak. Amint az előadásokból is kiderült, több szaktudomány foglalkozik a házasság, a család témájával. Fontos, hogy mikor napjainkban a népességcsökkenés megállítása érdekében a kormány és más szervek fontos döntéseket hoznak, akkor mi is segítsünk, azaz tárjuk fel azokat a hagyományokat, jogszokásokat, amelyek az évszázadok során alakultak ki, amelyet a közösségek gyakoroltak, és azt a folyamatot, amelynek tanúi vagyunk most, a 21. század elején. Ezek az ismeretek egyrészt hozzájárulnak a házasságkötés fontosságának megértéséhez, másrészt a szokáselemek színesítik az emberi élet, a közösség egyik legnagyobb eseményét teszik ünnepélyesebbé.

Konferenciánk igazi interdiszciplináris tanácskozás, ahol történészek, néprajzosok, jogtörténész és antropológus is bemutatta kutatási eredményeit, amelyek a magyar kultúra fejlődése során alakultak ki. Megismerkedhettünk egy távoli nép, a mongolok házasodási szokásaival is. Azt is láthatjuk, hogy az együtt élő népek között is van átadás-átvétel. Talán sokan nem is gondolnak arra, hogy a párválasztás hogyan tükrözi egy kis közösség – legyen az táji, történeti, néprajzi, nemzetiségi, felekezeti vagy társadalmi csoport – magatartását, gondolkodását, a hagyományokhoz való ragaszkodását. A kulturális elemek megőrzése mellett mutatja a lokális, vérségi és társadalmi közösségek vitalitását vagy éppen asszimilálódását. A házassági szokások tehát segíthetik a magyar kultúra fennmaradását, hozzájárulnak a nemzeti tudat erősítéséhez, a szülőföldhöz való kötődéshez.

Mondandómat azzal zárom, hogy megköszönöm az előadóknak és a szervezőknek e tudományos konferenciát, hogy mindannyian segítettük a házasságkötés népszerűsítését.