A női dimenzió - - IV. évfolyam 1–4. szám

DOI: 10.55344/andfh.2401090

Absztrakt

A történelem folyamán a magyar nép más népcsoportokat is befogadott, vagy velük szomszédságban élt. Az asszimilálódást jelzik a közös házasságok. A különböző jogállású közösségek egységének megőrzését mindenkor a törvények biztosították. Az emberek mindennapi életének keretei megszabásáról az állam mellett az egyházak is gondoskodtak. Mindezek befolyásolták a történeti-néprajzi csoportok kialakulását és működését. Az évszázadok folyamán ezen közösségek ereje – külső és belső hatások következtében – hol erősödött, hol gyengült. Így népességük egysége is bomlott, máskor a sajátos társadalmi helyzetük megerősítésre, a kulturális, társadalmi egységük megőrzésére bezárkózási, elkülönülési folyamat erősödött fel. Például előbb a tatár, majd később török elleni harc a középkori falvak nagy részét az Alföldön elpusztította. A népesség pótlására a betelepítés és a betelepülés nyitottabbá és színesebbé tette a vidék népességét.

A közösségek vitalitása kifejeződik a házassági kapcsolatokban, illetve a felekezeti sokszínűségben is. A 18. századi viszonylagos nyitottság után a 19. században egy bezárkózási folyamat zajlott le, amit a 20. században ellenkező irány követett. A külső hatások felerősödését a 19. századi felvilágosodás, majd a 19. századi nemzet-egységesülés mutat. A 20. században pedig az új eszmék megjelenése, terjedése, a világháborúk és a rendszerváltások ugyancsak befolyásolták az emberek szemléletét, magatartását, így a szokásokat is. A történeti-néprajzi, nemzetiségi csoportok gyengültek, amihez a közigazgatási beosztások is hozzájárultak. a felekezetileg vegyes házasságok, sőt az ateista szemlélet elismertetése is teret nyert. Ehhez hozzájárult az állami házasságkötés elismerése, az egyház jelentőségének csökkenése.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a 20–21. század fordulóján egyre erősödő migrációt és a globalizálódást. Ennek társadalmi lenyomata a házassági kapcsolatokban tetten érhető.