MI, nőiség és új paradigmák

Projektvezetők: Dr. Major Gyöngyi – Dr. Kiss Károly – Dr. Braun László

„Az ember nem a létezők ura, hanem a lét pásztora.”
Heidegger

Az utóbbi évszázadban a gazdasággal összefüggésben átalakuló társadalmi környezetben a nők helyzete, szerepe, társadalmi funkciói jelentős változáson mentek át, amit sajnálatos módon a világértelmezési (női)narrációk nem követtek. A női attitűd a látványos politikai sikerek ellenére – paradox módon – éppen rejtettebb és nehezebben megközelíthető lett.

Az „örök nő” metaforamintázatának ismerete azért fontos, mert a női jelleg megnyilatkozásában éppen a széttöredezett létezés újraegyesítő elve tör felszínre olyan – manapság kevéssé értékelt – készségekben, mint a sajátos női gondolkodásmódból eredeztethető nem lineáris látásmód, az érzelmi asszociativitás, az időbeliséget nélkülöző integratív és iteratív szemlélet, melyek az ok-okozati zártságon túli világ teljességének ígéretét hordozzák. A jövőre nézve a nőiség küldetéseként talán ebben azonosítható a legnagyobb potenciál, és ezen a ponton válik a kiteljesedő női létezés a jelenkori globális válsággal szembeni kulcstényezővé.

Civilizációs vonatkozásban a nőiség adekvát képviselete hordozza a létharmónia lehetőségét. Egyre nagyobb a jelentősége a női látásmód megfelelő súlyú reprezentációjának, hiszen vélhetően a maszkulin típusú teljesítménykényszer túlfutott saját lehetőségein, miközben immár csupán lendületből képes elpusztítani azt az ökológiát, amivel szemben valaha saját létezését kellett biztosítania. A fenntartható létkoncepció perspektívája nem kevesebb, mint a női jelleg pozícióba emelése, ami egyszersmind feltétele a női és férfi attitűdök egyensúlyának a kultúrában. A célszerűség által diktált vektor merevsége, a „Rend” szabályossága akkor válhat életszerűvé, ha állandóan, újból és újból ott „kísért” a megbonthatóság lehetősége, az intuíció spontaneitása és szabadsága, a logikai renden túli harmónia játékossága.

A ráció és az esztétikum egyensúlyát látjuk megnyilvánulni az életképes természeti működésben, a lét harmóniájában. Következésképpen ez válhat értelmezési keretté és ténylegesen jóllétkontextussá. Tehát, ha valamikor volt időszerűsége a gondoskodó attitűd jelenlétének és súlyának, akkor a mai világban kifejezetten van. A földi kereteket kinőve ma a női jelleg feladata visszakötni és harmóniába hozni az embert a kozmikus teljességgel.  Megvédeni, hogy laboratóriumi és statisztikai adattá ne silányuljon az, ami egykor a legbensőségesebb misztériumnak számított: az élet, az élet szüntelen megújulása!