A női dimenzió - - III. évfolyam 1. szám
Rockenbauer Antal: A gravitáció két arca az elliptikus és hiperbolikus geometriában – Az univerzum másodlagos tágulása
Absztrakt
A kepleron-elmélet a MOND-koncepció (Modified Newtonian Dynamics) továbbfejlesztése. Elvi alapja, hogy a határértékben nulla tömegű tér forgást végez a tömeg körül, ami görbületet hoz létre a téridő szerkezetében. A modell reprodukálja a klasszikus Newton erőn kívül a relativisztikus korrekciót is, amivel a Merkúr perihéliumának eltolódását lehet magyarázni.
A relativisztikus többleterő az energiamegmaradás elvére vezethető vissza. A kepleron-elméletet összekapcsolható a nem-euklideszi geometriával. A tér cirkulációja elliptikus (Riemann) geometriát hoz létre, amely a tömegek között vonzást eredményez a galaxisok belsejében. Viszont a galaxisok közötti tér geometriája hiperbolikus (Bolyai–Lobacsevszkij), amiért a galaxisok taszítják egymást. Ez a taszítóerő egyrészt helyettesíti a sötét anyagot, másfelől megadja a sötét energia eredetét. A korai univerzum egycentrumú és elliptikus geometriai struktúrájú, amely a kezdeti nagy sebességű tágulás miatt szétszakad szeparált galaxisok halmazára. Az inflációs szakaszt követően a gravitációs visszahúzó erő eleinte lassítja a tágulást, de a multicentrumú univerzum kialakulása másodlagos táguláshoz vezet a galaxisok közötti taszítás dominanciája miatt. A jelenleg elfogadott kozmológia megengedi a fénynél is gyorsabb tértágulást, amiért az univerzum külső tartománya nincs kölcsönhatásban az általunk megfigyelhető régióval. A megfigyelhető univerzum határának inverziós sugárként való értelmezése becslést ad a kölcsönhatási zóna teljes tömegére, jó összhangban csillagászati megfigyelésekkel. A Hubble állandó fordítottan arányos a megfigyelhető univerzum csökkenő tömegével a gyorsuló tágulás koncepciójával egyezésben.