A női dimenzió - - IV. évfolyam 1–4. szám
Nagy Janka Teodóra: A magyar és a székely menyasszony – egy 18. századi jogszabálygyűjtemény jogi néprajzi adatai
Absztrakt
Nagy-ajtai Cserei Farkas a 18. század harmadik negyedében írt, Kolozsváron „A’ magyar és székely aszszonyok’ törvénye” címmel 1800-ban kiadott jogszabálygyűjteménye a magyar és székely nemes- és polgárasszonyok, leányok, árvák, özvegyek jogállását foglalja össze 1744-ig, a szokásjog, a törvények, a statútumok, az ítélkezési gyakorlat, továbbá a jogszokások és jogi néphagyományok alapján. A könyv 12 fejezetéből 3 kifejezetten a házasságkötéshez kapcsolódó személyi vagyonjogi és öröklésjogi kérdéseket ismerteti. Hitelesen mutatja be a magyar és székely menyasszonyoknak az 1700-as évek első felében törvényekben és Werbőczy szokásjogi szabályaiban, továbbá a nemesi köznyilvánosság által ismert és elismert, zsinórmértékül szolgáló „élő jogszokásokban” meghatározott jogait és kötelezettségeit. Ezek között tárgyalja magyarázatokkal és korabeli példákkal kiegészítve az eljegyzés, a menyegzői ajándék (parafernom), a jegyruha (hitbér/dos) szabályait, és külön kitér a menyasszonyhoz, a vőlegényhez kapcsolódó normarendszerre.
A magyar nőtörténet számára szintén fontos forrás Cserei Farkas munkája, amely a 18. század keresztény vallási felfogásának és a felvilágosodás nőképének felrajzolásán túl felhívja a figyelmet a magyar nők esetében arra, hogy a római jogot, a germán hagyományokat és a keresztény kánonjog szabályait alkalmazó jogrendszerek nagy többségétől eltérően a férjes nő önjogúságát elismerő, a patriarchális helyett egy paritásos szabályozás érvényesült.