A női dimenzió - - V. évfolyam 1. szám
Rácz Ildikó Mária: Túl a halál árnyékának völgyén(Ivan Bunyin Átváltozás című elbeszélése elé)
Absztrakt
Jelen tanulmányban a Nobel-díjas orosz emigráns író, Ivan Bunyin halálfilozófiájához kapcsolódva a filozófiai thanatológia és a vallásfilozófia szakterületére merészkedve kívánom a halálfenomént, illetve a halál utáni létezéssel kapcsolatos képzeteket röviden megvizsgálni. Egyik fontos szempont a kutatási terület szűkítésekor az volt, hogy az adott elmélet valamilyen módon kapcsolódjon a bunyini létfilozófiához, illetve az író világszemléletére jelentős hatást gyakorló Lev Tolsztoj élettel és halállal kapcsolatos bölcseletéhez. Másfelől, a vallásfilozófiai elméletek tanulmányozása során olyan közös eszmei-bölcseleti egybecsengéseket, tipológiai párhuzamokat, illetve kulturális kapcsolódási pontokat kerestem, amelyek közelebb vihetnek az antik sztoikus filozófia azon tételéhez, miszerint valamennyi vallás ugyanazokat az alapvető igazságokat hirdeti, csupán terminológiai különbségek vannak közöttük. Ahogyan az ókori görög-latin történetíró, Plutarkhosz fogalmazta meg Ízisz és Ozirisz című filozófiai értekezésében: a vallási formák sokfélesége csupán látszólagos, az általuk használt szimbólumok a vallások alapvetően egységes mivoltát rejtik.[1] Az orosz „ezüstkor”[2] szellemi-kulturális közegében a szintézisteremtés igénye a vallásfilozófiát is áthatotta. A századfordulón a nyugati racionalista-technokrata társadalom válságának egyre félreérthetetlenebb jeleit érzékelő orosz szellemi elit a Keletre, mint a természeti-kulturális értékek őrzőjére tekintett. Az emberi létezés alapvető kérdéseire választ kereső Bunyin „kozmikus tudatának”[3] kialakulásában nem csekély szerepet kapott, hogy művészi-poétikai hitvallásába az ortodox keresztény hagyomány mellett a különböző keleti vallások – judaizmus, zoroasztrianizmus, szúfizmus, őskereszténység, hinduizmus, és elsősorban a buddhizmus – értékrendszerét integrálta. A buddhista tematika az orosz író műveiben az 1911-es ceyloni utazást követően jelentkezik markánsan. Bunyint azonban lenyűgözi minden olyan vallás, amely valamilyen formában őrzi az ősi múlt képzeteit, mert úgy érzi, ezek mindegyike az igazság egy szeletét hordozza magában.
[1] Plutarkhosz 1986, 67.
[2] Az orosz „ezüstkor” a 19. század végét és a 20. század elejét jelöli az orosz irodalomban, amikor az orosz költészet kiemelkedően gazdag és innovatív korszakát élte.
[3] A neves kutató, Olga Szlivickaja meghatározása Bunyin világszemléletéről.