Tóbiás Klára szegedi szobrászművészt 2000-ig elsősorban tűzzománcművészként ismertük. A művészcsaládból származó alkotót alapos felkészültség és egyéni hangvétel jellemzi. Az 1980-as években Bartók művei – egyebek mellett a Cantata profana, A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin, A medvetánc – nyomán készített tűzzománcképeket, majd a Kalevala ihlette meg. A művésznő a magyar monda- és mesevilág szakavatott megjelenítője. A szkíta, avar és hun művészet elemeiből, valamint az ősmagyar motívumokból merít. Tűzzománcképein, később pedig szobrain ugyanaz a látásmód fedezhető fel.

„Magamat a magyar művészet, egyetemes értelemben véve pedig az emberarcú művészet jegyében köteleztem el. Olyan szerencsés vagyok, hogy álmaimat a világ legszebb és egyik legidőtállóbb anyagába, tűzzománcba zárhatom. (…) Semmi mást nem akarok, csak ezeket az üzeneteket és népem szavát követni” – vallotta Tóbiás Klára. Mindazonáltal csak a rendszerváltáskor kezdett el bronzba öntött köztéri szobrokat alkotni. Ahogyan megfogalmazta: „Korábban, a ránk erőltetett rendszerben nem volt köztéri szoborba kívánkozó gondolatom.”

Első köztéri szobrát 1989. december 12-én avatta fel Gyulai Endre püspök úr a röszkei templom kertjében. Ez a négy méter magas kompozíció, az Emberiség keresztje – az országban elsőként létrehozott II. világháborús emlékmű – úgy ábrázolja a megfeszített embert, hogy az összeolvad a kereszttel, majd a kopjafába futó fagyökerek átszövik a testet.

Tóbiás Klárát 2015-ben munkásságáért Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki.

A Magyar Millennium Kormánybiztos Hivatalának támogatásával valósította meg Szeged egyik főterén a felállított oroszlános díszkútját 2000-ben. Ezzel méltóképpen emlékezik meg első királyunk koronázásának ezeréves évfordulójáról. Az ivókút szimbolikájában az egységet és az uralmat jelképező országalmát a szárnyas oroszlánok emelik a magasba; mindezek a magyar államiság Szent István óta élő, eleven jelképei. Úgy véltük, hogy a művésznő ezzel a kompozíciójával elérte művészetének csúcsát, de nem, azt még magasabbra emelte további alkotásokkal. Méltán neves a bronzba öntött ötnegyedes nagyságú Szent István király lovasszobra Kisteleken (2010), amely mind mondandójában, mind részleteiben is gyönyörűen kidolgozott alkotás vagy a Szent Erzsébet (2007). Ám mindezek között is különösen kiemelkedik két bronzszobra; a 2006-ban Szegeden, a Dóm mellett, valamint Pápán, az Erzsébet ligetben helyet kapott Magyar Pieta 1956 és a 2015 decemberében, Ásotthalmon felállított Hírhozó angyal. Mindkét szobor a magyar forradalomnak és szabadságharcnak állít megrendítően szép emléket; a Magyar Pieta Szűz Mária alakját idézi, ölében azonban nem a halott Krisztust, hanem a lyukas zászlót tartja, míg a Hírhozó angyal Márai Sándor híres versét idézi: „Angyal, vidd meg a hírt az égből, mindig új élet lesz a vérből.”

Várjuk a művésznő további, égbeemelő alkotásait!

J. Újváry Zsuzsanna

Tóbiás Klára szobrászművész alkotásai

Szent Erzsébet most is segít…

Sokan nem is gondolnak arra, hogy mi magyarok, milyen gazdagok vagyunk…. Árpád-házi királyainknak nemcsak csodás kincseik voltak, hiszen a Szentföldre kereszteshadjáratot is vezettek – az már akkor is nagyon sok pénzbe került –, hanem lányaikat mesés hozománnyal adták férjhez Európa-szerte. A királylányok szépek, műveltek és igen gazdagok voltak, a velük kötött házasság politikai és diplomáciai értelemben is nagyon sokat jelentett a másik fél számára. Így egész Európát behálózták az Árpád-házi királylányokkal történt házasságok. Talán elsőként Juditot, Géza fejedelem és Sarolta elsőszülött gyermekét kell említenünk, aki Vitéz Boleszláv lengyel fejedelem, később Gavril Radomir bolgár trónörökös felesége lett. Szent László királyunk legidősebb leánya Lea Jaroszlav kijevi herceg hitvese lett, míg Szent Piroska (Eiréné/Iréné) bizánci császárné, II. (Komnénosz) János bizánci császár hitveseként örvendezett nagy megbecsülésnek és életszentségnek. A felsorolást hosszasan folytathatnám, ám most inkább a szentség hírében álló, az egyház által boldoggá vagy szentté avatott királylányokat említek.

A sort Szent István feleségével, Boldog Gizellával kellene kezdeni, ám ő nem az Árpád-házból való. Így a felsorolást Skóciai Szent Margittal nyitjuk, akinek édesanyja Szent István királyunk lánya vagy húga (?), Ágota volt, és édesapja, Száműzött Edvárd, a trónbitorló király elől a Magyar Királyságban talált menedéket és feleséget. Kislányuk, Margit a Mecseknádasd melletti Réka várában született. A család visszatért Angliába, ám Hódító Vilmossal szemben alul maradt, így az özvegyen maradt Ágota és a gyermekek Skóciába menekültek. A több nyelven beszélő, művelt Margit 1069-ben feleségül ment a hírhedten kegyetlen III. Malcolm skót királyhoz, akit egész környezetével együtt megváltoztatott, megtérített, megszelídített. Margit lánya, Matild, Hódító Vilmos utódának feleségeként az angol királyok ősanyja.

II. (Vak) Béla király leányát, Boldog Emlékű Zsófiát már kétéves korában, kb. 1138-ban eljegyezték Lothár német császár fiával, de óriási hozományát felélték, és egy politikai fordulat következtében elűzték az udvarból. Zsófia belenyugodván sorsába, ekkor lépett az admonti bencés kolostorba.

A kronológikus sorrend szerint Árpád-házi Szent Erzsébet következik, és nála meg is állunk egy mai történettel. Ünnepét, november 19-ét is nemrég tartottuk.

 

II. András király és Merániai Gertrúd leánykáját, Erzsébetet – a kor szokásának megfelelően, és miként fent olvashattuk, Boldog Emlékű Zsófiát is – már egészen kicsi gyermekkorában, négyévesen, 1211-ben eljegyezték, és leendő otthonába, a türingiai herceg udvarába vitték. Óriási hozományát – a kincsek között ezüst fürdőkád is volt – 13 társzekér szállította Wartburg várába. A kiszemelt vőlegény ugyan meghalt, de mivel a hercegi udvar már előre elköltötte a kislány hozományát, és azt nem tudták volna visszafizetni, ezért Erzsébetet a kisebbik fiúhoz, Lajoshoz adták. A nászból híresen boldog házasság kerekedett ki; ha Erzsébetnek a szegények iránti szolgálata nem vált volna nyilvánvalóvá, akkor a szerelem és a boldog házasság védőszentje lenne.

Erzsébet életszentsége már gyermekkorában megnyilvánult – gondoljunk csak a korai (?) rózsacsodára –, de házasságuk idején is történtek vele csodák, így a híres, angyalok által hozott ruhaöltözet vagy a leprásjelenet. Erzsébet már az első gyermekük megszületése után menhelyet létesített árva gyermekek számára, és amikor fiatalon megözvegyült, teljesen feladta világi életét. Minden vagyonát szétosztotta, ispotályokat létesített, ahol maga szőtt, font, betegeket ápolt, szegény asszonyok szülésénél segédkezett; ezért Erzsébet a szülő nők védőszentje is. Elhagyta Wartburg várát, és bár II. Frigyes német-római császár feleségül kérte, ő nemet mondott, és belépett Assisi Szent Ferenc harmadrendjébe. Élete a sok nélkülözés és munka közepette hamar elfogyott. Halálakor (1231. november 17.) a madarak édesdeden énekeltek, hogy megkönnyítsék Isten kedves szolgálóleányának átköltözését az Örök Hazába.

Sírja körül – a szentté avatási per aktáinak tanúsága szerint – nem egészen öt hónap után jelentkezett az első csodás gyógyulás, majd azután több is következett. Ezért szentté avatása példátlan gyorsasággal, 1235-ben megtörtént. Oltárra emelésekor a német-római császár mezítláb járult koporsója elé, és fejéről a császári koronát leemelve Erzsébetre helyezte a következő szavakkal: „Ha életedben nem fogadtad el a koronát, fogadd el most, halálodban!”

Erzsébet példáját lánya, unokanővérei és rokonai – Árpád-házi (Prágai) Szent Ágnes, Árpád-házi Szent Margit, a távolabbi Árpád-házi királylányok, Árpád-házi Boldog Jolán, Árpád-házi Szent Kinga, Árpád-házi Boldog Erzsébet özvegy, Árpád-házi Boldog Erzsébet szűz, Portugáliai Szent Erzsébet – és más királylányok, hercegkisasszonyok és egyéb státuszú nők is követték Európa-szerte; sorra épültek a Szent Erzsébet-kórházak, kolostorok, templomok, kápolnák, és Erzsébet halála után nyíltak meg az első beginaudvarok is Flandriában.

 

Szent Erzsébet tisztelete azóta is töretlen. Tóbiás Klára szegedi szobrásznő Szent Erzsébet szobrát 2007-ben avatták a Csongrád-Csanád megyei Kisteleken, a Szent István plébániatemplom melletti kis téren, ahová sokan járnak megpihenni, olvasni, elmélkedni. A helybeliek elmondása szerint az emberek nagyon szeretik a szobrot.

A művésznő a női alakot leghíresebb csodája, a rózsa-csoda közepette ábrázolta. A királylány törékeny alakja kissé felénk hajol, bal kezével a mellén lévő keresztre mutat, jobb kezében felhajtott köténye sarkát fogja, amelyben a cipók – azért, hogy Isten ne hagyja hazugságban szolgálóleányát – télvíz idején (!) rózsákká változtak.

Jobb kezénél az egyik éppen rózsává változó cipónál egy kis hajlat van, ahová – lássatok csodát! – az arra járók pénzt dugnak bele. Aki teheti ad, aki viszont rászorul, elveszi… Erre a „csodára” a polgármesteri hivatal dolgozói hívták fel a művésznő figyelmét, aki többször is ugyanezt tapasztalta. A „csoda” azóta is működik: a szegényeknek nem kell kéregetni – egy kis segítségre tehetnek szert anélkül, hogy emberi méltóságukon csorba esnék. Szent Erzsébet most is segít….

J. Újváry Zsuzsanna