A női dimenzió - 2025/Nyár - V. évfolyam 2. szám

Jorge Mario Bergoglio argentin érseket, Buenos Aires főpásztorát 2013. március 13-án választották pápává, akit nagy várakozással fogadott a világegyház. Ferenc pápa jelmondata – miserando atque eligendo = ’megkönyörült és kiválasztotta’ (Venerabilis Beda) – kijelölte egész papi, püspöki és pápai tevékenységét. Egyéniségének jellemzői: derű, mosoly, bátorság, megértés, emberség, szeretet, jóság, tenni vágyás – s ha valakire, akkor rá valóban illik a reformátor megnevezés. Átalakította a Kúriát, a vatikáni rendtartást, tanácskozásokat, szinódusokat hívott össze, melyek fontos témákat (a család, az ifjúság, az egyház) tárgyaltak akár éveken keresztül. Odafigyelt a szegényekre, a peremen élőkre. Lemondott előkelő lakosztályáról, egy szállodai szobában hajtotta nyugovóra fejét. Egy egyszerű Fiat 500-assal szállították. Ezt Magyarországon is láthattuk 2023-ban, apostoli látogatása során. Az egyházban új szellemiséget akart megvalósítani – a szinodalitást –, melynek keretében bárki kérdezhet, bátran elmondhatja véleményét, gondolataival hozzájárulhat a közösség, az egyház építéséhez, amelynek a keresztség által teljes jogú tagja.

Ferenc pápa új stílust adott a katolikus egyháznak, amelyet folyamatosan tanulnunk kell. Ez éppen abba az irányba vezet, hogy mindenki testvérként tekintsen a másikra, főként a másik keresztényre, akiket egy szentség köt össze: a keresztség. A Ferenc pápa magatartásából, tanításából származó meghatározó szavak, kifejezések alapvetően megjelölték tizenkét éves pápaságát.

The első, amelyben Ferenc pápának minden későbbi gondolata már benne van, Az evangélium öröme kezdetű írásában található: „Legyünk kilépő egyház” (Evangelii gaudium, 20–33.). Szokták mondani, hogy sok minden a fejben dől el, és valóban, ha a tudatosítás életünk része, emberi magatartásunk egyik eleme, akkor nem felejthetjük el azt az alapvető keresztény magatartást, amely odalép a másik emberhez. A mi meghívásunk – amint Ferenc pápa megfogalmazta –, nem a fotelkereszténység, hanem az, hogy „Induljunk el együtt, és fedezzük fel akár a periférián lévőket, mert onnan többet látunk, mint a központból”. Ferenc pápa esetében gyakran olyan érzésünk volt, hogy nem így szoktak viselkedni a pápák. „Más lett a protokoll?” – kérdezték kezdetben sokan, látva megnyilvánulásaiban spontaneitását, közvetlenségét. Ferenc pápa egyéniségét mindenki figyelte, ezért úgy tapasztalhatták, hogy „kilóg a sorból”. Odaállt a migránsok mellé, bátran felszólította az olaszokat is, hogy vállaljanak több gyermeket, megválasztása után kimondta, hogy „ez a gazdaság öl”, rendületlenül elítélte a háborút, kapcsolatot keresett az egyházakkal, de a vallásokkal is. Idős kora ellenére járta a világot, és igyekezett eljutni a földön oda, ahol még egyáltalán nem járt pápa, de a gazdag nyugati országokat látványosan kerülte.

Másik alapvető szava és vágya az igehirdetés megújítása volt, amely kapcsolódik az elsőhöz, mert ha teljesítjük Jézus parancsát („menjetek el az egész világra”, Mk 16,15) – hirdette Ferenc pápa –, akkor megfelelő módon kell megközelítenünk a keresőket, a tudatlanokat, az érdeklődőket, az egyszerűeket vagy az értelmiséget. Legfőképpen nekünk magunknak kell evangéliummá válnunk. Ezen a ponton van egybeesés Ferenc és Leó pápa között, mert ez a szókapcsolat, hogy „missziós/misszionárius tanítványok vagyunk”, mindkettőjüknél megtalálható, s ez új módon kapcsol be minket az evangélium továbbadásának sürgető feladatába (Evangelii gaudium, 119.).

Ezt a munkát már nem lehet külön-külön végezni, ezért Ferenc pápa harmadik kulcsszavára is figyelnünk kell, ez pedig a már említett szinodalitás. 2021 és 2024 között dolgozta fel a katolikus egyház a szinodalitás fogalmát (egyházközségekben, országosan, földrészenként, majd globálisan), amely egy régi, de mégis újszerű gyakorlata az egyháznak. Egy hosszabb szinódus keretében (2023–2024) behatóan foglalkoztak püspökök és világiak az egyház életével. Megfogalmazták, hogy itt nincs férfi vagy nő, zsidó vagy pogány, protestáns vagy katolikus, hanem csak Krisztus van, mert Krisztusban élünk mindannyian. Ez a mi nevünk: krisztoszok vagyunk, felkentek, krisztusiak, vagyis keresztények. Egy egyetemes felhívás, megszólítás mindannyiunknak. Magyarul is olvasható Ferenc pápa programja: Egy szinodális egyházért: közösség, részvétel, küldetés. Záródokumentum.

A következő, negyedik Ferenc pápai meghatározó kijelentése: „Ne engedjétek, hogy elvegyék tőletek a reményt”. Ez is mintegy állandó, visszatérő gondolata a szentatyának. Ezt az esztendőt is még ő jelölte ki a remény szentévének, jubileumi esztendőnek. Ez a szokás tulajdonképpen az ószövetségi választott nép életéből ered, amely nagyon határozottan beosztotta az ünnepeket és a szent időket. Akkor nagyon világos volt az a közösségi és életkeret, amelyben a hívő élete kibontakozott. Nekünk Krisztus az alfa és ő az ómega, ő a kezdet és ő a vég, és övé az örökkévalóság. Egyúttal ő az örök remény is, aki soha nem csal meg. Épp ezzel a mottóval indította el Ferenc pápa élete utolsó napjaiban a 25 évenként visszatérő jubileumi szentévet: „Spes non confundit” – „a remény nem csal meg” (Róm 5,5), és ugyanilyen címmel adott ki bullát. A tudatos természetfölötti gondolkodás mellett ez a szívnek a hangja, vagy, ahogy Ferenc pápa fogalmaz, „a remény balzsama az emberiség sebeire”.

The ötödik egy érdekes, többször megjelenő gondolata a pápának, hogy kerüljük el a „spirituális világiasságot”, vagyis azt a hamis konformizmust, amely bármelyik egyházban körbevehet minket, és megfeledkezünk arról az erőteljes krisztusi felszólításról, hogy „aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét, és úgy kövessen” (Mt 16,24). Valójában ennek van igazán hitele az egyházi közösségekben befelé és kifelé egyaránt. Ne a hatalom és a nagyság vezessen minket, hanem Jézus szava zengjen a fülünkben: „Köztetek ne így legyen” (Mk 10,43). Nagy Szent Gergely (Gregorius Magnus) óta (†604) a mindenkori pápa egyik elnevezése: „Isten szolgáinak a szolgája” (servus servorum Dei).

Ferenc pápa prófétai személyiségnek bizonyult, és már névválasztásával bizonyossá tette csöndes, de határozott programját, amely az egyház belső megújulásában és a világgal, az emberekkel, kifejezetten a rászorulókkal való közvetlen párbeszédben áll.

Amilyen meglepetésszerű volt Ferenc pápa színre lépése, ugyanolyan volt távozása is, bár sejteni lehetett, hogy a húsvét előtti hetekben súlyosabban beteg, de senki nem gondolta húsvétvasárnap, amikor pápamobilján még tett egy kört a Szent Péter téren a hívek között, hogy másnap, 2025. április 21-e reggelén, 7 óra 35 perckor „visszatér az atyai házba”.

Minden pápa élete és tevékenysége meghatározó a keresztények számára, de Ferenc pápa lelkipásztori nyitottsága és emberközelsége maradandó az egyház életében. Minden korosztályt meg tudott szólítani, és apostoli útjain igyekezett távoli országokat felkeresni (Mongólia, Óceánia, Kelet-Timor, Szingapúr). Írásait újra kézbe vehetjük, és így még inkább megtapasztalhatjuk és megvalósíthatjuk az egyház életének megújításával összefüggő gondolatait. Mivel Argentínában kapcsolata volt magyar szerzetesnővérekkel, és tudott is néhány szót magyarul („Isten éltesse!”, „Egészségedre!”), derűs egyénisége tovább él a szívünkben.