A női dimenzió - 2025/Nyár - V. évfolyam 2. szám
Diószegi Szabó Pál: „Pax Byzantina” – Szent István király bizánci politikája és előzményei
Absztrakt
A magyar–bizánci kapcsolatokat nem csupán a Róma és a pápaság felé való tájékozódás határozta meg, hanem a bolgár–bizánci háborúban való magyar állásfoglalás is. Míg Géza nagyfejedelem (972–997) a bolgárokat támogatta és dinasztikus kapcsolatot épített ki, addig fia, István (997/1000–1038) – külpolitikai irányváltással – II. Baszileiosz bizánci császárral (976–1025) lépett szövetségre, támogatva a bolgárok elleni hadjáratát. Ez kölcsönös érdek lehetett, mert a magyar király, a területi hatalomért való küzdelmében, ekkoriban szembekerült görögkeresztény érdekeltségű, de bolgárbarát magyarországi törzsi államokkal. István, miközben felszámolta az erdélyi Gyula, Keán és Ajtony államait, a magyar–bizánci kapcsolatokat szorosabbra fűzte, amelyben dinasztikus házasság is helyett kapott. Udvarában görög nyelvű írásbeliség is létezett. Bár a Magyar Királyság nem lett a Bizánci Nemzetközösség része, az egyházszervezetben körvonalazódott egy Turkiai Metropolitanátus, amely a konstantinápolyi pátriárka égisze alatt jött (volna) létre. Mindez azt mutatta, hogy a római irány dominanciájával a két keresztény rítusú egyház békésen létezett egymás mellett, a „suum cuique tribuere” római jogi alapelvének megfelelően.