Luca napja – kiállítás

A Kortárs Női Reflexiók Fóruma a válságokkal terhelt jelenben küldetésének tekinti az egyensúly – vagy tágabb értelemben a harmónia lehetőségének megtalálását és reprezentációját úgy személyes, mint társadalmi viszonylatban. Ennek alapfeltétele a harmónia és egyensúly megtalálása saját gyökereinkkel, azzal a hagyománnyal, ami évszázadokon, vagy akár évezredeken át öröklődött apáról fiúra és anyáról leányra, mígnem most, az információrobbanás korában háttérbe szorul és kikerül a tudatokból, lassan kikerül a kultúrából. Ugyanakkor remek alkalom a még meglévő ünnepeink alkalmával lefejteni a felszíni ismereti rétegeket, és kissé a mélyére nézni annak, ami a hagyományos ünnepkörben rendszert alkotott, szervesen belesimulva az éves ciklusok által szabályozott életbe. Csekély utánjárással több dolog nagyon gyorsan kideríthető.            

Egyrészt nemcsak a közvetlen felmenőink, vagy az ő felmenőik vettek részt az ünnepek hagyományos rítusaiban, hanem némi utánjárással még mindig találhatók olyan vidékek, ahol akár a maga eredetiségében, akár tudatos hagyományápolási szándékkal, egy-egy falu-közösségben még mindig ápolják a régi szokásokat.  Méghozzá nem utolsósorban azért, mert ezek a szokások rendkívül szórakoztatók. Sokszor kivételes alkalmat adnak egymás heccelésére, vagy olyan jellegű kibeszélésekre, amelyek máskor az illem határait, vagy a megengedhető őszinteségi fokot lépnék túl.

Ilyen – nagyon is szórakoztató – ünnepünk a Luca nap, aminek megvannak a speciálisan magyar motívumai, de egyébként egész Európában ismert, s némiképp a kereszténység által megszelidített, de alapvetően a boszorkánysághoz kapcsolódó motívumokat hordoz.

Önmagában már az is rendkívül érdekes, hogy milyen átváltozásokon ment át egy kereszténység előtti korból megörökölt ünnep, míg eljutott mai formáiig, s szerte a világban lelkes művelőit mozgatva meg a villanyautók és az űrhajók társaságában.

Ennek bizonyosan az is oka, hogy ez az ünnep a nőiséghez kötődik, s valljuk be, bennünket a technika csodái kevésbé nyűgöznek le, s tudattalan tartományaink adnak le bizonyos jelzéseket, ha olyan fogalmak kerülnek szóba, mint a boszorkányság. Jelenthet ez a fogalom akár jót, akár rosszat – amint majd a kiállítás anyagában mindkettőre lesz példa – a hagyományban ez az ünnep szorosan kapcsolódik az év legrövidebb napjához, amikor leghosszabb a sötétség, legkevésbé kínálkozik kézzelfoghatónak a jövőbe vetett hit, amikor csak a sötétet is otthonuknak megélő lelkek maradnak szilárdak és álhatatosak. – Hát ezek a boszorkányok. Ők kísérnek át bennünket a növekvő fénybe, s intéznek el helyettünk fontos dolgokat a sötétségben, amikről mi nem is tudunk.

Mindez mára, a tudomány fénytörésében sajátságosan feltárhatóvá vált, s bár bizonyosan átértelmeződnek elődeink fogalmai, az egyensúly és a harmónia igénye mit sem változik. Ennek az állandóságnak kínáljuk itt némi áttekintését, annak reményében, hogy lesz akinek mélyebb érdeklődését is felkelti. Ha lesz ilyen, szeretettel várjuk az általunk művelt tudományos és művészeti rendezvényeinken, vagy akár sorainkba – igényes kutató munkához.

Székesfehérvár, 2021. december 13.

http://lucanap.hu/