Búcsú Cselényi István Gábor Atyától

Ismét szegényebbek lettünk egy tudós nagy lélekkel – Isten magához szólította mindig szorgos, serénykedő, ám szerényen magát háttérbe toló szolgáját, István Atyát, aki mostantól odaát szolgálja Teremtőjét.

Cselényi István Gábor 1943-ban született Nyíregyházán, görögkatolikus papi családban. A Pázmány Péter Hittudományi Akadémián végezte egyetemi tanulmányait, ahol 1966-ban filozófiai licenciátust, 1967-ben pedig teológiai doktorátust szerzett summa cum laude minősítéssel. 1970-ben szentelték pappá. 1970 és 1971 között Vértesen helyettes lelkészként, 1971 és 1976 között a Rózsák Terén a Görögkatolikus Templomban segédlelkészként szolgált. István Atya már ekkor eljegyezte magát a tudományos munkával, hiszen ebben az időben a Teológia olvasószerkesztője volt. Budapesti évei után ismét vállára vette a vándorbotot, hiszen több vidéki szórvány-, ill. kisebb-nagyobb görögkatolikus közösségben szolgált. Huzamosabb időt töltött el Nyírszőlősön (1982–1999), ahol paróchusként parókiát és kápolnát épített, majd Esztergomban 1999 és 2016 között. Közben lelkészként nyugállományba vonult, de szent hivatását sosem hagyta abba. Már túl az Aranymiséjén, 2022. január 16-án még misézett, amikor harmadnapra örökre lehunyta szemét…

1983-ban indult a nyíregyházi Szent Athanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola,ahol István Atya hittant, vallástörténetet, latint és liturgikus éneket tanított. E mellett a Teológia Levelező Tagozatán és a Bessenyei György Tanárképző Főiskola hittanári szakán is oktatott. Cselényi István sokoldalúságára és nyitottságára jellemzően a DOTE Nyíregyházi Egészségügyi Főiskola Szociális Munkás Szakjának képzési munkájába is bekapcsolódott, majd a Társadalomtudományi Tanszéket is vezette. Mindezek mellett 1999-től a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolán főállásban, főiskolai tanárként, oktatott filozófiát, hittan- és szociológiai tárgyakat, de a Debreceni Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatói is megismerhették egyetemi kurzusait.

Cselényi István Atya tudományos működése nagymértékben kötődika külföldhöz. 1974-ben tagja lett a római székhelyű Nemzetközi Aquinói Szent Tamás Társaságnak, ahol többször is részt vett tomista kongresszuson, és publikált német, olasz és angol nyelven tanulmányokat. 1989 óta tagja az Amerikai Katolikus Filozófiai Társaságnak. 2002-től a Nemzetközi Aquinói Szent Tamás Társaság magyar tagozatának igazgatója, 2003-tól elnöke, majd az önálló Magyarországi Szent Tamás Társaság megalakulása nyomán, 2004-ben annak elnöke is lett. 2004-ben a római Szent Tamás Pápai Akadémia (Pontificia Accademia di San Tommaso) Filozófiai Osztálya tudományos munkássága alapján levelező tagjává választotta.

1997 szeptemberében kandidátusi minősítést szerzett szociológiából. 2001-ben habilitált doktori címet nyert a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán nyelvészeti-filozófia tárgykörben. Nyugdíjba vonulása után a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzor emeritusaként újult erővel vetette bele magát a filozófiai és a teológiai kutatásokba, kiváltképpen a szentháromságtan és a Szentlélekről való tanítás mélységeinek feltárásába.

Tudományos munkásságát fémjelzi egy olasz, két angol nyelvű és tizenhárom magyar nyelvű szakmunka, e mellett számos cikk írója, ill. tudományos kiadvány szerkesztője. Legutoljára  a Kortárs Női Reflexiók Fóruma Sophia Sacra sorozatindítójaként jelent meg A Szentlélek anyai arca c. munkája, éppen a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére. A Kortárs Női Reflexiók Kutatóintézete tervbe vette a kötet angol nyelvű megjelentetését is Dominic White előszavával.

Cselényi István Gábor 1988-ban Pro Cultura Hungariae kitüntetést, majd tíz évvel később a Magyar Tudományos Akadémia Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testületének Lónyay Menyhért Emlékérmét nyerte el tudományszervezői munkájának elismeréseként.

A halk szavú, jóságos tekintetű tudós lelkésztől nemcsak felesége, fiai, unokái, hanem sok-sok tudós paptársa, kollégái, munkatársai és tanítványai is búcsúznak, akik szerették és tisztelték. Távozásával nagy űrt hagy maga után – ugyan Halhatatlan Lelke Istennél van, de szellemisége, tanítása és mosolygós arcának sziluettje itt marad közöttünk ….

J. Újváry Zsuzsanna

KNRF, tud. főmunkatárs