Alternatív elméletek a fizikában

Projektvezető: Rockenbauer Antal

Alternatív elméletek a fizikában – Létezik-e sötét anyag és sötét energia?

Minden út az elektronokhoz vezet”

A tudományt alternatív elméletek ütközése viszi előre. Ez vonatkozik a kozmológiára és a gravitáció elméletére is. A fizikai törvények érvényessége határokhoz kötött, erre példa a Merkur bolygó pályaanomáliája is, ennek magyarázata szülte meg Einstein általános relativitáselméletét, meghaladva a newtoni dinamika szabályait. Az Eötvös Loránd által bizonyított ekvivalencia a gravitáló és tehetetlen tömeg között – összekapcsolva a speciális relativitáselmélet energia-tömeg ekvivalenciájával – szintén magyarázatot ad a Merkur pályaanomáliájára. Ha viszont kilépünk Naprendszerből a Tejút hatalmas dimenziójába, ott már a csillagok keringési pályája nem követi ezt a törvényt sem. Ennek magyarázatára született meg a sötét anyag hipotézise. De megfogalmazható ezzel szemben egy alternatíva is, melyben a gravitáció nagy távolságokban átmegy antigravitációba. Ehhez az einsteini gondolatot kell tovább építeni, amikor is a tömegvonzás elliptikus geometriáját hiperbolikus térbe ágyazzuk be. Ennek matematikai alapját Bolyai és tőle függetlenül Lobacsevszkij rakta le. Ebből következik, hogy az univerzum többszáz milliárd galaxisa felépít egy gigantikus antigravitációs nyomást, amely egyben tartja a Tejutat, sőt forgásba is hozza. Emiatt a sötét anyag mindmáig nem bizonyított hipotézise feleslegessé válik. Szintén magyarázatot kapunk a sötét energia forrására is, mert a galaxisok között fellépő univerzális taszítás okozza az univerzum tágulását.

A gravitációt antigravitációval párosító elmélet közvetítője a kepleron, ehhez a fogalomhoz a különböző fizikai diszciplínák összekapcsolásával jutunk el, beleértve a részecskefizikát, a speciális és étalános relativitáselméletet, a kvantummező elméleteket és a kozmológiát. A csillagok titkait akkor érthetjük meg, ha az elektron és az univerzum további elemi részecskéinek tulajdonságaiból indulunk ki. Ebben is tükröződik a fizikai világ és az elméleti leírás egysége.



Ismeretelméleti küszöbök konferencia

2023. február 2.

Örmény Kulturális Központ, Budapest

Tudománytörténeti fordulópontban? Létezik-e sötét anyag?

Major Gyöngyi: Az Ismeretelméleti küszöbök konferencia résztvevőinek köszöntése

Tisztelt Hölgyek és Urak!

Szeretettel köszöntöm Balázs Júlia családját, előadóinkat, kedves vendégeinket és minden érdeklődőt.

Annál is inkább nagy várakozással tekintek erre a konferenciára, mert – önző módon – valójában a gyermekkorom óta velem élő kérdés köré igyekeztem szervezni minden megnyilvánulásomat, ez pedig általában véve az „igazság” meglehetősen kényes kérdése. Jóllehet ma az általános megközelítésen belül a „tudományos igazság” problémáját fogjuk körbejárni, és természetesen nem valamiféle „végső és abszolút tanulság” levonásának igényével, azonban remélhetőleg néhány értelmezési árnyalattal gazdagabban fogjuk befejezni ezt az estét.

Másrészről pedig ennek a konferenciának két aktualitása is van. Az egyik, hogy ma van Balázs Júliának, az első magyar csillagásznőnek a születésnapja, akinek életútjával, jelentőségével már a korábbiakban is foglalkoztunk. Ennek a születésnapnak apropóján minden előadás előtt le fogunk játszani részleteket egy, az 1960-as években vele, illetve munkatársaival készült rádiófelvételből, amelyet Detre Villő bocsátott rendelkezésünkre. Ez annál inkább is érdekes, mivel benyomást szerezhetünk általa, hogy az azóta eltelt néhány évtized milyen jelentős változásokat hozott gondolkozásunkban éppúgy, mint abban, amit „tudományos igazságként” foghatunk fel.

Megdöbbentő, hogy az „igazság”, a „tudományos igazság” miféle módon változékony történelmi környezetének kontextusában. És éppen ebben a vonatkozásban válik igazán izgalmassá Rockenbauer Antal professzor úr folyóiratunkban már megjelent tanulmánya a „sötét anyagról”, mely tanulmánynak már élettörténete van. Merthogy Antal – amint majd arról maga fog beszámolni – valamiért elégtelennek találta a vonatkozó jelenségek magyarázatára a „sötét anyag” koncepcióját, és helyette megalkotott egy teljesen új elméletet. Mivel én nem vagyok fizikus, különös tekintettel egy magas szintű vitában nem tudok és nem is akarok állást foglalni. Azonban látom, hogy miféle gátlásokkal küzd a magát meggyökeresedett elméletek birtokosának gondoló fizikus társadalom, amikor találkozik az elképzeléseit alapjaiban rengető új elmélettel. Antal tanulmányával kapcsolatban nem az a fő probléma, hogy vitatják, hanem az, hogy nem akadt senki, aki érdemi polémiára lenne hajlandó. Antal volt olyan bátor, és előállt egy új elmélettel, és nincs senki olyan bátor, aki akár mellé állna, akár szemben állna vele. Vagyis szemmel láthatóan senkinek nincs olyan határozott saját meggyőződése, amiben elegendően szilárd igazságként hinne ahhoz, hogy vállalná a mainstream „igazság” relativizmusának tényét. Azt a tényt, hogy ellentétben sokak beállítódásával, a mainstream igazság nem abszolút, tehát vitatható. Ezért aztán nemcsak érdemi vitára nem kapható senki, hanem az önmagukat sokra tartó fizikai szaklapok sem hajlandók megjelentetni Antal elméletét. Ez pedig – lássuk be – elég messze esik a tudomány eredeti célkitűzéseitől. Ide jutottunk. És ezért láttuk indokoltnak az „igazság” tárgykörét szélesebb értelemben körüljárni, megtámogatva filozófiai alapvetésekkel is.


Rockenbauer Antal A női dimenzió – Femme Harmone c. folyóiratban megjelent tanulmányai